Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
90Z „regionális” gazdasági egységbe való bekényszerítés sorsára. Komáromban az egymást váltó megbízott igazgatók próbálkozásai ellenére, nagyon nehéz lett a művészi színvonal fenntartása. Az önállóság visszaállítását követően, 1999-től azonban Kiss Péntek Józsefet nevezik ki direktornak, és újra szemmel láthatóak a pozitív eredmények. Közben ugyanis a pozsonyi főiskolán összesen 13 magyar nemzetiségű színházi szakember végezte el a tanulmányait, akik jószerivel mind Komáromba szerződnek - beleértve Varga Emese dramaturgot is. A „két Tibor” direktorsága alatt aranykort megért kassai társulat legjobbjai - köztük Bandor Éva és maga a korábbi kassai igazgató, illetve művészeti vezető, vagyis Fabó Tibor és Tóth Tibor is - szintén sorra átszerződtek a Jókai Színházhoz, ahol az ottani tagokkal együtt ennél fog- Az Apácák va nagyszerű művészcsapat jött össze. A című előadás sokrétű, színes repertoáron felül Kiss Péntek igyekezett ide minél több jeles rendezőt is meghívni dolgozni. Az újabb belső feszültséget, illetve az igazgató távozását követően pedig Tóth Tibor lett a komáromi direktor. Azért is írtam le ennyire részletesen a révkomáromi Jókai Színház történetét, mert talán így érthető, hogy az Esztergomhoz legközelebb lévő, vagyis a várostól mintegy 55 kilométerre működő magyar színtársulatot először miért csak 2001-ben lehetett látni a Várszínházban. Az Apácák című musicallel indult a komáromiak ettől kezdve rendszeressé váló sikeres esztregomi vendégszereplése. Ez a darab évekig nagy sikerrel ment a budapesti Madách Színház színpadán, és az Esztergom és Vidéke krónikása, Szánthó Barna sok belső információt is közöl az alapmű hátteréről: „Az amerikai Dán Goggin, az Apácák írója, zeneszerzője - sőt az eredeti mű díszlet- és jelmeztervezője, koreográfusa és rendezője - nem véletlenül választotta ezt a témát, hiszen az apácák nevelték annak idején, és saját bőrén tapasztalhatta, hogy »Krisztus menyasszonyai« korántsem olyan befelé forduló, komor életet élnek, mint azt sokan gondolták. Ok is a földön járnak, ugyanúgy szeretnek énekelni, zenélni, olykor táncolni is, ugyanúgy szeretik a vidámságot, mint más, velük egykorú, »civil« nők. Az alapötlet egyszerű - s mint a darab eredeti címe mondja: Nonszensz - öt apáca összefog, és előadást szervez, hogy a bevételből elföldelhessék ételmérgezésben elhunyt nővéreiket." (Esztergom és Vidéke, 2001. augusztus 2.) A darab inkább varietébe illő, a soványka történet némileg a jó ízlés határán egyensúlyoz, mégis érthetően aratott diadalt a Komáromi Jókai Színház előadásában is. Öt színésznőnek biztosít ugyanis ragyogó lehetőséget sokoldalúságuk bizonyítására. Az Apácák öt Mária nővérének mindegyike kivételes jellemformáló
