Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Államfők, kormányfők, egyházfejedelmek, egyházi főméltóságok a Várhegyen

nem szemlesütve fogadhatták a rangosabbnál rangosabb lá­togatókat. Sót! E látogatók különleges céljai között nem csak az egyházi vezéregyéniségekkel történő kézszorítás, kegyes beszélgetés szerepelt, hanem igenis azt kívánták lát­ni, ahol egy keletről ideszármazott nép, szakítva minden előző és megrögzött, de saját létét fenyegető szokásától, bar­bár életmódjától, olyan vezérek után lovagolt, gyalogolt, ko­csizott e hegy alá és köré, akik a teljesen új útválasztást, a felismert helytelennek gyökeres megváltoztatását, elhagyá­sát határozzák el. Ennek az Európa szívében kegyetlenül magányos, rokontalan népnek sziklatámaszára is kíváncsiak voltak. * Ilyen lelkülettel jöttek ide a különböző államfők, mint pél­dául lanes, a Portugál Köztársaság elnöke; János Károly spanyol király. Nem idegenkedett a modem francia felvilágosodás kései utóda Mitterand, a Francia köztársaság elnöke, hogy meglá­togassa az egyházfőt és „amúgy mellesleg” megtekintse a hit, a bizalom és az európaiság kultúrájából merített forrás­vizek eredőjét, a hegyen nyugvó évezredes, vagy akár („csak”) évszázados alkotásokat. De ellátogatott ide Kreisky osztrák kancellár is. Mindez még Lékai László bíboros prímás érseksége idején kezdődött. Majd következett az új prímás, Paskai László, az ugyan­csak bíborosi rangra emelt esztergomi érsek. Meglátogatta őt Kohl nyugatnémet kancellár, aki az úgynevezett Sötétka­puba az átvezető kapuba is néhány perces bepillantásra vál­lalkozott. Bizonyára nem hitbéli azonosulás, de mindenképpen a tisztesség, a történelem, az ember Istenhez kapcsolódó és Is­ten művében segítőtárs felfogásában jött el a japán minisz­terelnök is. És mintha felmerülne az emberben e névsor olvastán az a hiányérzet, hogy az állami vezetők sorából még hiányzik éppen az olasz államvezetés valamelyik reprezentánsa? Igen, mikor e sorok íródnak, ezekben a napokban zajlott az 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom