Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Államfők, kormányfők, egyházfejedelmek, egyházi főméltóságok a Várhegyen
nem szemlesütve fogadhatták a rangosabbnál rangosabb látogatókat. Sót! E látogatók különleges céljai között nem csak az egyházi vezéregyéniségekkel történő kézszorítás, kegyes beszélgetés szerepelt, hanem igenis azt kívánták látni, ahol egy keletről ideszármazott nép, szakítva minden előző és megrögzött, de saját létét fenyegető szokásától, barbár életmódjától, olyan vezérek után lovagolt, gyalogolt, kocsizott e hegy alá és köré, akik a teljesen új útválasztást, a felismert helytelennek gyökeres megváltoztatását, elhagyását határozzák el. Ennek az Európa szívében kegyetlenül magányos, rokontalan népnek sziklatámaszára is kíváncsiak voltak. * Ilyen lelkülettel jöttek ide a különböző államfők, mint például lanes, a Portugál Köztársaság elnöke; János Károly spanyol király. Nem idegenkedett a modem francia felvilágosodás kései utóda Mitterand, a Francia köztársaság elnöke, hogy meglátogassa az egyházfőt és „amúgy mellesleg” megtekintse a hit, a bizalom és az európaiság kultúrájából merített forrásvizek eredőjét, a hegyen nyugvó évezredes, vagy akár („csak”) évszázados alkotásokat. De ellátogatott ide Kreisky osztrák kancellár is. Mindez még Lékai László bíboros prímás érseksége idején kezdődött. Majd következett az új prímás, Paskai László, az ugyancsak bíborosi rangra emelt esztergomi érsek. Meglátogatta őt Kohl nyugatnémet kancellár, aki az úgynevezett Sötétkapuba az átvezető kapuba is néhány perces bepillantásra vállalkozott. Bizonyára nem hitbéli azonosulás, de mindenképpen a tisztesség, a történelem, az ember Istenhez kapcsolódó és Isten művében segítőtárs felfogásában jött el a japán miniszterelnök is. És mintha felmerülne az emberben e névsor olvastán az a hiányérzet, hogy az állami vezetők sorából még hiányzik éppen az olasz államvezetés valamelyik reprezentánsa? Igen, mikor e sorok íródnak, ezekben a napokban zajlott az 96