Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Intézkedések a Hegy rekonstrukciójára

szén turisztikai, idegenforgalmi centrumokról volt szó. Mégis, az OTP kormányrendeletre történt előírása szerinti egyes ilyen tevékenyég beruházási tevékenységnek minősült Esztergom város általános fejlesztéseibe beszámítva. (Persze másutt is ez a „szabályozási” mód volt érvényben.)

Például a Várhegyen a parkosítás, új modem lámpaoszlopok a régiek helyén stb. Ez fékezőleg hatott egy olyan közép-kisvárosi, mint Esztergom belső fejlesztésére, ahol a Vaskapu és főként a Várhegy országos, sőt nemzetközi terheit egyes esetekben a kisváros fejlesztésének minősített terhei közé sorolhatták (volna!). Ez természetesen csak ideiglenes szabályozás volt —1987-től — amíg meg nem változtatták. Ez tarthatatlan helyzetet teremtett.

Kik tehát a tulajdonosok? A Várhegy nagy részén a főszékesegyház, és a Vaskapu környékén az állam (tanácsi kezelésben). De mekkora terheket bír, akárcsak kisebb fejlesztési terheket a város? A Várhegyen vagy a Vaskapu-hegyen, ami történik, az ne feszítse szét egy kisváros fejlesztési kereteit — szólt a kívánság — külön kellene figyelembe venni. (Idegenforgalom lehetne önálló ágazat — természetesen országos viszonylatban.)

Esztergom e tekintetben szinte vízválasztó. Majdnem terepen kívüli, főként ha a lakosság érdekeltségét tekintjük. A lakosság ugyanis nem szorulhat háttérbe — sőt bizonyos értelemben közvetlen, vagy áttételes vonzatokat, érdekeltséget kell élveznie az Esztergomot érintő hatalmas idegenforgalomból — saját kommunális érdekeltségével összekapcsolva, műemléki-megőrző szerepkörében, a turizmus ellátásában.

50