Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A közbejött ezeréves jubileum és hatásai
A közbejött ezeréves jubileum és hatásai Talán ez az alkalmi pénzügyi beszámoló bizonyos kétségeket táplál, hogy „csupán pénzügyi eszközök” összegyűjtésén vagy — a közelmúltban divatos közgazgasági kifejezéssel élve — koncentrációján múlt, hogy a város 1973-ban ezeréves fennállását megünnepelhette. A kanosszajáráshoz (is) hasonlíthatóan pár éven át jártunk meggyőző érvekkel különböző fórumokon, elsősorban a megyei tanácsnál, ahol csak elvi támogatást kaphattunk. Végső soron a pénzek forrásánál — a pénzügyminiszternél magánál — kellett érvelni, hogy e vállalkozás nem öncélú, a vállalkozás a nemzeté... Ebben a tekintetben nagy segítségünkre volt és nyomós személyi hátteret nyújtott dr. Kiss István megyei tanácselnök, aki maga is esztergomi származású. Édesapja, a nagysápi születésű református presbiter, az esztergomi — még megye-székhelyként „birtokolt” Pénzügyigazgatóság hivatalsegéde volt. Egy napon a város új címerét megállapító szűkkörű megbeszélésre került sor. Öncélúan azon a bizonyos címermegállapító értekezleten az elmondott érveken kívül még egy burkolt érv rejtőzködött. Esztergomból „csináljunk végre” 1000 éves várost. íme egy ürügy, hogy Esztergomot ebből a szakadtruhájú ápolatlanságból legalább részben kiemeljük. Az ezer év. Nincs más alkalom, tehát ezt kell felhasználnunk. Ezt ünnepelték tudatosan, vagy tudat alatt azok a tömegek, amelyek évről évre itt jártak. De a hirtelen felöltözés ruhái igen gyorsan lekoptak az épületekről... (Gyorsan varrt öltözék — gyors szakadás. Erre később még kitérünk.) Mindez persze 1973-tól kb. 1977-78-ig tartott, amikor a sebek a foszlott kámzsák és a régészet föld alóli követelései újból sürgetően léptek fel, és akikre e város egyébként országos gondja bízatott — bizony tanácstalanul álltunk a következő lépések megtétele előtt. A lépéseket természetesen a pénzügyi lehetőségek határolták be. Ki az, aki abban az időben pénzügyi támogatást mert 51
