Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Vissza a jelenbe
jön Esztergomba. Évről évre nőttön nőtt és nő ma is. Sőt! Ma már köztudott, hogy évenként az 1973-as ezeréves jubileum után milliónyi, és azóta is egyre inkább növekvő számú turista fordul meg a Várhegyen. A csodálat, az érdeklődés, legyünk szerényebbek, azért részben a kíváncsiság nép- vándorlásai is ezek. (Az utóbbi években némi csökkenés - az európai recesszió stb. következtében - tapasztalható.) Vissza a jelenbe A turizmus: látogatás, látvány, üdülés, szabadidőtöltés. Valamit tenni kellett, s már nem csak az idegenforgalmi hivatali berkekben előre elkészített menetrend szerint, hanem elébb fölásni, megállapítani és megmutatni, mennyit és mit alkotott az Árpád-ház, az ezeréves államalapítás állam- vezéri törzse, majd mit „csinált” a tatár, a török, az osztrák. Az érdeklődők útját egyengetni kellett azokra a helyekre, ahol felmérhetik e történelmi mérkőzések óriási következményeit, a rombolásokat, az építkezéseket, s ami a mi korunk elkötelezettsége maradt: a háborúk által földbe temetett nagyszerű építmények újrakitermelése, tárgyak, építmények felszínre hozása. ★ Nyilvánvaló követelmény volt, hogy a délkeleti lejtő 1967-től történő feltárása és (1968-1969-1970, majd 1980- ig a korabeli védők által védett ősi falaknak, termeknek a védelem erősítése miatti betemetése, majd a Szent Tamáshegy oromzata, amely kelet felől nézett farkasszemet a Várral), egyszóval itt a Duna felől valamelyest eredeti történelmet érzékeltető, rendezett alakzatban és az újkori Bazilikát méltó környezetben kellene felmutatnunk. Erre kellett az anyagi erőket összpontosítanunk. Ez az a „kis” harc és küzdelem, amely a materialista állam másfelé orientált erőiből, pénzeiből egy hányadot ide próbált, nem kicsinyelhető sikerrel lekötni. A hegy öklét mutató vízivárosi kis házak fölé évszázadokkal előbb még a fehér tornyot (L.: dr. Horváth István és 44
