Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Intézkedések a Hegy rekonstrukciójára
Vurkov Konstantin rekonstrukciós képét az óriás és igen nagy súlyúnak tűnő fehér toronnyal), hordozó királyi kővá- rat-palotáját tartó szikladomborulatot a kiugró, ma is nagyon jól látható szikla-öklöt - amelyen ezek a súlyos építmények nyugodtak - meg kellett erősíteni. Biztosítani kellett ottmaradásukat. Hiszen az alattuk húzódó százados törpeházak behúzott nyakkal rettegték az eső, az égető nap, a jeges telek feszítő erői által évről évre egyre jobban táguló, hasadó réseket a sziklában a lezuhanás miatt. Intézkedések a Hegy rekonstrukciójára (Lassan mutatkozó források) Az 1970-es évek végéig működő Dunakanyar Intéző Bizottság, amely az 1960-as években átalakult, mint a tájegység idegenforgalmát szervező, de az idegenforgalom céljait- dolgait nemcsak mozgató, hanem az illetékes minisztériumoktól kieszközölt pénzügyi támogatások nyomatékával is bíró tájegységi bizottság felfigyelt az esztergomi Várhegy sürgető, nem elodázható követelésére. A hegyet rendezni kell, feltárni, majd konzerválni benne a múltat: a történelmi építményeket és bemutatni a turistáknak. Elismerésre méltóan történelmi-idegenforgalmi vonzatú objektumok megóvását szolgálták a kezdetben kicsi, de nem elhanyagolható évenkénti támogatási források. Az érdekelt „társtulajdonos” — az egyház — részéről kevés anyagi lehetőség, vagy éppenséggel semmi sem mutatkozott. A páratlan szépségű Dunakanyar és kapuja, Esztergom, rongyolt ruhában várta a látogatókat. A pénzeszközök azonban ebben az időszakban, 1960 és 1980 között, éppen fejlesztésben, erősen visszafogottá váltak. A felhalmozást visszafogó szabályozási rendszerben a fejlesztések úgynevezett beruházási színvonallal voltak korlátozva megyénként. Azonban volt egy engedmény, mely szerint a „gazdálkodási mutató” magatartási szabály45