Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A várhegy
a nagy ember, a tegnap, a ma és holnap történelmét formáló ember is. Ez a nagy alak I. avagy Szent István alakja. Egy ide vándorolt nemzetség, melyet a történelem a hét vezér közül legelsőnek Árpád nevéről ismer, a hét törzs közül ide emelkedett a hegyre. Az Árpád-ház — a történelme során először, mely vándorlásoktól zsúfolt, megpróbáltatásoktól feszült, majdnem szüntelen hadviselésből áll — talán első ízben kőből való várat épített ide, korábbi szokásaival ellentétben. Régebbi várai az óhazában leginkább fából készültek, és a rohamok alatt a favárak rendre kigyulladtak, le-, illetve elégtek. Az uralkodó törekvés ezer éve is érvényes, hogy más nép fölé emelkedjék az, aki a hegyre tudott menni, és ott önmagát meg tudta erősíteni. De a tapasztalat a fából készült várak helyett kőfalakat írt elő. Természetesen a hegy nem minden, a hatalom-tartás szempontjából sem. A hegyre, s a hegy ellenében támadtak más emberek, embercsoportok, nemzetek, míg végül is az ember kitalálta a szárnyat, a madármásolás útján önmagának épített szárnyat, és azután átrepülte a hegyet, amely immár mint tájszépség, de netán mint harcászati kiemelkedő figyelőpont, egy kissé továbbra is a messzire látó szem talapzata maradt a legújabb korban is. így nem túlzás és lírai dagályosság, ha a mai korra is alkalmazzuk: a hegy továbbra is uralkodója lehet a körüllévő tájnak, ha megmorzsolódott is korábbi jelentősége. Egyszersmind a múlt őrzőjeként is az ember múltjának hamisság nélküli tanújává az elektronika korszaka is tanulni, visszapillantani jár. őrzi a hagyományt, a régiség minden darabját, melyből a jelenbe nőtt és a jelenből előrelátva a jövőt is tanítani akarja. Az Árpád-házi első királyi kőerődítmény, a későbbi királyi-érseki palota, ilyenképpen is sokáig a királyi hatalom védelmi vára volt a tatár, majd a lófarkas hadak rohamaiban felgyújtott és elégett gerendacsonkokig és a föld alá gyűrt romokig. Az ország legelső székhelye. Az első királyi hatalom, illetve a magyar állam szülőhelye. Az esztergomi Várhegy IV. Béla uralkodása idején — a királyi udvarnak a budai várba történt áttelepüléséig — a tatárpusztítás után 32
