Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Újrakelteni a hegyet
újra az ország fejévé, illetve a magyar állam újraszülőjévé vált. Ennek a szerepkörnek nyomait a város arckép-változatai egyrészt ma is fölmutatják, vagy háttérbe szorítottan is hordozzák. Ezt a törekvést kellett és kellene a város máig vitatott, de egykor országos királyi és egyházi székhely méltóságában erősíteni. Ezt megértve vették vissza a megye elnevezésébe Esztergom nevét is. Újrakelteni a hegyet Elébb a hegyet, vagy mindazt ami benne van, ami rejtve van? Folytami, amit Lépőid Antal által föltárt tizenkét cseppes, csodálatos rózsa-ablakban, a II. Endre korabeli kis kápolnában fölsejlett? Kiszedni a hegy gyomrából a szuny- nyadó történelmet. * A harangszó Esztergomba érkezésemkor 1948-ban számomra riadó hangja volt, fenséges riadó: újra hódítani a királyi helyet, szerteszómi a hívó hangokat Európába, hogy ide gyülekezzenek az emberek emlékezni, látni, megújulni, s új alkotások felé indulni. Persze néhány évre ezt is elfeledtem, a tokodi fatelítő olajos oszlopainak társaságában. Elfeledtem a harangzúgást is, ami Esztergomba érkezésemkor fogadott. A mindennapi kenyérkereset esténként korán ágyba küldött albérleti szobámban, a Deák Ferenc utcában. * De a hegy és kupola azért a napi hazatéréskor fölmagasodott, és csak vonzott és vonzott, mint egy figyelmeztető ököl. így került sor egy vasárnap délelőtt az általam kirándulásnak nevezett hegyre-ruccanásra 1952-ben, amikor még ugyan nem izzott a nyár, de már csupa zöld minden, s a száraz, ami a fű között magasodik már nem a tél jege és hava, nedvessége után sóvárgó növényzet, hanem a kezdődő „új”. Nem a megszokott ösvényen kapaszkodtam, és 33
