Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
P. GALAMBOS IRÉNEUSZ OSB AZ EGYHÁZAK SZEREPE BURGENLAND LÉTREJÖTTÉBEN Ha magunk elé vetítjük a történelmi Magyarország hegy- és vízrajzi térképét, mindjárt szemünkbe ötlenek természetes határai: Északon, Keleten és részben Délen a Kárpátok karéja, ennek folytatásaként azután Délen a "vizek" a Duna, Száva ül. Dráva, melyek szabályozatlanul, mocsaras árterületeikkel ugyancsak természetes határt alkottak. Csak Nyugat felé volt nyitott az ország. Nemcsak hadak és kereskedők vonultak itt át mindkét irányban, minden korban, hanem szellemi áramlatok is főleg itt jutottak Magyaroszágra. Rövid áttekintéssel meggyőződhetünk erről és arról is, hogy az egyházaknak és a vallásos életnek milyen jelentős szerepe volt itt a múltban és a jelenben is ezen a területen, mely mint egység csak 70 év óta létezik. Ezért is kell területét tágabban értelmeznünk, legalábbis a múltban. Már a római korban a kereszténység jelentős nyomaival találkozunk a katonák és a kereskedők révén: Szombathelyen. Az egykori Sabariában 1939/40-ben tárták fel a kor számára is rendkívül nagyméretű Quirinus-bazilika romjait. Ez a Szent Kerény különben, aki a Perintbe vetve halt vértanúhalált (f308) a középkorban Ausztria egyik védőszentje volt. Elég csak utalnunk az első nemvértanú szentre: az itt született Szent Mártonra, aki ma az egyházmegye védőszentje. Vagy Ausztria legrégebbi keresztény emlékére (ami persze logikusan magyarországinak is mondható volna) a Fertőfehéregyházán (Donnerskirchen) talált őskeresztény oltárlapra, mely ma a kismartoni múzeumban látható. A feltárási munkálatokat a század elején a nagy mecénás és a tartományi múzeum alapjait megvető Wolf Sándor kezdte meg. A Karoling korszakban különösképpen Salzburg fejtett ki ezen a területen missziós tevékenységet. A magyar honfoglalás után azután vele versenyezve - mert ugyancsak érsekség szeretett volna lenni - Passau, kisebb mértékben pedig Regensburg és Eichstädt is. Erre az időszakra esik a neves misszionáriusok és diplomaták átvonulása is ezen a területen: Willibald, Emmeram, Günter, Wolfgang, Bruno, Kálmán. Az Árpádok korára nyúlik vissza a határőr települések megszervezése a ’’gyepűn”, ezeknek az utódai ma is: az Őrségben élő magyarok. Ugyancsak itt telepedtek le a Gizella királyné kíséretében jött német lovagok, így Pázmány ősei is. Megemlíthetjük a kalandozásokat is, amiket különben Nyugaton is sokszor emlegetnek, sajnos annál kevesebbet tudnak arról, hogy Szent István óta - nem pár évtizedig, mint a kalandozások - hanem évszázadokon át, egészen napjainkig erre haladtak át a zarándokok is: a kereszteshadak, s a Kölnbe, Aachenbe, Rómába, Compostellába és Nagy Lajos óta főleg a Máriacellbe tartó zarándokok. A középkorba nyúlik vissza a szerzetesek letelepülése is: 1157-ben Németújvárott (Güssing) bencés apátságot alapítanak, a ciszterciek a mai Burgenland déli részén, Szentgotthárdon birtokai, majorjai a mai Burgerland területére estek, középen Borsmonostor (Klostermarienberg), Északon pedig a Tószögben: Pátfalu (Podersdorf) és Barátudvar (Mönchhof). (Érdekes, e község területén éppen ezekben a napokban benedikálják az első ciszterci apátnőt.) Ä magyar alapítású pálos rendnek is négy helyen volt kolostora: ezek Monyorókerék (Éberau), illetve Kólóm (Kulm), Szalónak (Stadtschlaining), Sop- ronkertes (Baumgarten) és Nezsidér (Neusiedel am See). Ma is ferencesek vannak Boldogasszonyban (Frauenkirchen), Kismartonban (Eisenstadt) és Németújvárott (Güssing). Több más szerzet közben megszűnt, illetve a legutóbbi időben telepedett le. A török időkre vonatkozóan megint a térképre kell gondolnunk: a Felvidék mellett jóformán csak a mai Burgenland alkotta a királyi Magyarországot. A török felett aratott első - sajnos kiaknázatlan - győzelemnek is Burgenland volt a színtere 1664-ben: Nagyfalva (Mogersdorf), amit a magyarok szentgotthárdi csataként ismernek. A hitújítás eszméi is itt léptek magyar földre s itt vertek először gyökeret. Erről tanúskodnak a csepregi zsinat 1587-ben, a kollokvium 1591-ben, az 1576-tól Németújvárott működő Beythe (Böjté) István, a ferencesek könyvtárában található kontroverz iratok, vagy az a tény, hogy a soproni országgyűlés 1681-ben "artikuláris helynek" nyilvánítja ki Felsőőrt (Oberwart), melynek templomát ma is úgy
