Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
A felvilágosodás - vallja Grünwald - megosztotta a zsidóság egységét, hiszen a zsidóság a "polgári jogok elnyerése fejében hivatalosan feladta történelmi énjét, megszüntette önmagát, mint népi-szellemi kollektivumot, hogy mint egyén élhessen Európában".34 A felvilágosodás a vallási reformra is gerjesztőleg hatott. A zsidóságon belül megjelenő újító törekvések szülőatyjaként a zsidó felvilágosodás élharcosát, Mendelssohnt tisztelhetjük. "Mendelssohn a zsidó vallást megfosztja transzcendentális elemeitől. Ezáltal a zsidóság, mint szellemi értékek összessége, mindinkább veszít jelentőségéből a zsidók szemében, viszont annál inkább nő Európa értéke."36 A zsidó vallás reformatorikus igénye (zsidó) társadalmi szükségletként jelenkezett. Az a felismerés eredményezte, hogy bizonyos vallási - elsősorban külsődleges, a szertartásra vonatkozó - előírások nehezen egyeztethetők össze a "modern" kor követelményeivel. Tová'bá a zsidók között egyre többen hágták át pl. az étkezési törvényeket vagy a szombati munkatilalmat. Az újítók ennélfogva "kényelmesebbé" és "szalonképesebbé" kívánták tenni a sokak által - kívülről is - bírált zsidó vallást. Az istentisztelet esztétikusabbá tétele érdekében már a XIX. század elején sikerült számos német zsinagógában a keresztény liturgiából átvett orgonát és kórust meghonosítani. A zsinagóga közepén álló emelvényt, ahonnan a Tórát olvasták, áthelyezték a zsinagóga keleti oldalának előterébe Ezáltal az emelvény némileg a keresztény templomok oltárához vált hasonlatossá. Míg korábban házasságot a szabad ég alatt kötöttek, lassanként ennek színhelyévé is a zsinagóga vált. Merészebb újítók arra is kísérletet tettek - így a XIX. század első évtizedeiben Aradon működő Chorin Áron is -, hogy bizonyos imarészeket - ilyen volt az Engesztelő nap előesti Kol nidre ima -, melyeket a nem zsidó társadalom félreérthetett, egyszerűen kihagyjanak az imakönyvből. Megint csak mások a circumcisio elhagyását; valamint az étkezési előírások lazítását javasolják. Magyarországon is követőkre talált az a törekvés, hogy a zsidóság hagyományos heti ünnepnapját, a Szombatot vasárnapra helyezzék át. A hazai reform egyletek közvetlenül a forradalom előtti években ill. a forradalom alatt alakultak, s a pesti kivételével - mely 1852-ig működött - tiszavirág életűnek bizonyultak. " ... alapjában célt tévesztett és fonák vállalkozás az, ha a vallástalanságot úgy akarják kiküszöbölni, hogy elvileg eltöröljük a vallási törvényeket, melyeket a hitetlenség megszeg, hogy megtagadjuk a vallásnak alapelveit, melyeken a vallásosság felépülhet, ez már nem vallási-reform, ez egyenesen vallási felforgatás" - olvashatjuk Bernstein Béla szigorú ítéletét.36 Az 1848 nyarán Pesten megalakult Magyar Izraelita Középponti Reform Egylettel37 szembeni további fenntartást az okozta, hogy - idézve Bernstein Bélát - "vallásunkat áruba akarja bocsátani a polgári egyenjogúsításért".38 A zsidó vallásreform, mint a többségi társadalomhoz való alkalmazkodás egyik útja, s az emancipáció utáni vágy közt ekkor kétségtelenül összefüggés mutatható fel, bár Bernstein véleményét kissé túlzónak tartjuk.39 Bizonyos mérsékelt reformok már a XIX. század első évtizedeiben gyökeret eresztettek Magyarországon. így a két pesti zsinagóga egyikében, az ún. Cultus templomban már a 30-as évektől orgonaszó és kórus kísérte az istentiszteletet. A prédikáció nyelve az újítást szorgalmazó közösségekben a hagyományos jiddis helyett már inkább a német; sőt elvétve magyar nyelvű szónoklat is hallható volt. Ez a nyelvi átrendeződés szintén része volt a zsidó modernizációnak. A magyar nyelv oktatása a legtöbb zsidó iskola tanrendjének részévé vált, míg a magyar nyelv teijesztésére olvasókörök, "magyarító egyletek" alakultak. Annak igénye is felmerült, hogy a műveltebb tagokkal bíró községek már világi műveltséggel is rendelkező rabbikat, hitszónokokat hívjanak meg. Egyre növekvő számban - különösen valamelyik németországi vagy a prágai - egyetemet is végzett rabbik látják el a hitéleti funkciókat (pl Bach József, Brill Sámuel Lőw, Rockonstein Lipót, Lőw Lipót). Ezzel a törekvéssel szorosan összefüggött a rabbiképzés reformjának szükségessége. Új, a korszellemnek jobban megfelelő formákat kerestek a tradicionális jesiva helyébe. Úttörő szerepet játszott e téren a Bajorországból Magyarországra került Friesenhausen Dávid, aki már a XIX. század első éveiben felvetette - bár sikertelenül - egy világi tárgyak oktatását is felvállaló rabbiképző tervét. A vallásreformról röviden elmondottakat Hanák Pétert idézve megállapíthatjuk, hogy a XIX. század folyamán "az alkalmazkodási igény szüli hazai zsidóságunk körében a mérsékelt jellegű újító törekvéseket a vallási életben".40 61
