Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
GERGELY ANNA A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ZSIDÓMENTÉSI AKCIÓI Székesfehérvár, az ősi koronázó város, a magyar királyok végső nyughelye az 1000 éves Magyarország, a keresztény államiság jelképe is egyben. Szellemi arculatát mindig is meghatározta egy-egy püspökének egyénisége, aktivitása, társadalmi szereplése. A tárgyalt időszakban előbb a ragyogó intellektusú Prohászka Ottokár volt az egyházmegye főpapja, majd halála után XI. Pius Shvoy Lajost nevezte ki főpásztomak. Érdekes módon mindketten erős szállal kötődtek Esztergomhoz, sőt ezen túlmenően Prohászka - mint spirituális -, a VI. gimnazistaként az esztergomi Papnevelő Intézetbe kerülő Shvoy Lajos kispapnak lelki atyja, szellemi patrónusa is. Shvoy püspök így ír erről önéletrajzában: "Csakhamar éreztem szellemének és vezetésének elementáris erejét, s lelkiatyám maradt hat éven keresztül. Neki köszönök legtöbbet papi életemben. Katonás egyénisége, fegyelmezett, komoly és mégis kedves, leereszkedő modora egészen a hatalmába kerített. Eleinte mint minden gimnazista kispap, hetenkint nála gyóntam, theológián aztán mint tanárom, mint a dogmatika speciális tanára éppen megfogta és lenyűgözte lelkem. Ez az időszak volt életem legboldogabb szakasza."1 A TÖRTÉNETI FORRÁSOKRÓL A deportálásokra vonatkozó Fejér megyei történeti forrásokat áttekintve meg kell állapítanunk, hogy egy részük elpusztult a háború alatt. Vonatkozik ez elsősorban a székesfehérvári izraelita hitközség irataira,2 néhány töredékes anyagtól eltekintve. Másrészt a megmaradt iratok jogos önvédelemből nem taglalták annak idején a zsidómentési akciókat. Elsőrendű forrás azonban Shvoy Lajos püspök önéletrajza, levelei,3 valamint a Fejér Megyei Levéltár polgármesteri iratai.4 Fontos adatok szűrhetők ki még a püspök testvérének, Shvoy Kálmán altábornagynak a naplójából.5 Az altábornagy 1944 szeptemberétől Székesfehérváron tartózkodott. Érdekes kép, és két különböző karakter rajzolódik ki a nagy tekintélyű főpásztor és a magas rangú tiszt visszaemlékezéseiből. Egymást kiegészítve, pontosítva segítenek megrajzolni az 1944—45-ös év történéseit. FEJÉR MEGYE POLITIKAI ARCULATA, SZELLEMISÉGE A nagybirtok hazájának ismert Fejér megyében hagyományosan a történelmi arisztokrácia és a vele harmóniát találó klérus érdekei határozták meg a fenti időszakot.6 A vármegyei közéletet a konzervatív eszmeiség irányította. A város történelmi hagyományaira, kulturális örökségére építve, valamint a városban szép számmal élő "úri középosztályra" alapozva, nem véletlen, hogy innen indult útjára a keresztény-nemzeti gondolat. A Prohászka Ottokár nevével fémjelzett eszmerendszer a fajvédő és a klerikális ideológia közti hidat kívánta erősíteni. Prohászka a fajvédelmet már egy korai munkájában a nemzet jogos önvédelmének nevezte.7 Ennek jegyében Európában először hozták meg a numerus clausust.8 Itt nem lehet feladatunk hatalmas életművéből kiemelni és elemezni a zsidó fajra vonatkozó, nyíltan vállalt antiszemita nézeteinek összetevőit,9 csupán utalni szeretnénk rá, hogy kiváló szónoki képességei erőt, intellektust sugárzó egyénisége, magas egyházi méltósága döntően befolyásolta a város, a megye szellemi életét. A Prohászka Ottokárt követő Shvoy püspök (1927) azonban nem mindenben osztotta elődje nézeteit. A szociális demagógiával szemben a valóságos, a szó legtisztább értelmében vett szociális és karitatív tevékenységet hirdette meg. Megalapította az Egyházmegyei Központi Tanács Szociális Bizottságát, az Egyházmegyei Szent István Segélyező Egyesületet, kiépítette a Katolikus Karitász hálózatot egyházmegyéjében. A lelki gondozás intenzív oldala mellett irányításával megkezdték a gyermekvédelem, a munkaközvetítés, a szegény- és beteggondozás munkáját.10 529
