Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
I A faji mítosszal szembehelyezte a keresztény etika evangéliumi tanítását. 1935. évi II. pásztorlevelében világosan fogalmazta meg a szerveződő nemzetiszocialista mozgalom, ideológia kritikáját: "Egy új evangélium született: a vér és a faj evangéliuma. Az új próféták nagy hangon hirdetik, hogy a nemzetek, társadalmak életét egyedül és kizárólag a véralkat, a fajiság határozza meg... nyíltan elvetik a nemzetek testvériségét, a felabaráti szeretet isteni törvényét, Krisztusnak a világot megváltó evangéliumát."11 Ugyanez a felismerés fogalmazódik meg a II. világháború előestéjén, az 1939. évi januári püspökkari konferencián, melynek Glattfelder Gyula, Csanádi püspök ad hangot a II. zsidótörvény tárgyalása kapcsán. E javaslatban hazánkban "először hallja hangját kicsendülni a vér és a faj idegen eszmekörben született mítoszának, melynek nyomán aztán továbbmenő felforgatást, hatalomátvételt és vallástalanságot akaró áradat indulhat meg."12 Sajnos, prófétai szavait a történelem véresen igazolta, hiszen a deportálások során 437 000 embert hurcoltak el és gyilkoltak meg. Ugyanezen az ülésen reflektált Serédi hercegprímás a II. zsidótörvény-tervezetre. Hosszasan fejtegette, hogy ez semmiképpen nem minősül büntető törvénynek, hanem inkább represszáliának, azaz jogsértő cselekmények miatt alkalmazott jogi lépésnek, melyek a magyar állampolgárok egy része által elkövetett visszaélések miatt az egész csoportot sújtják.13 Ugyanennek a véleményének ad hangot a fehérvári püspök is, hangsúlyozva a valláserkölcsi alapot, ám a zsidó destrukciónak véget kell vetni.14 Az I. és a II. zsidótörvény hatálybalépése kikeresztelkedési hullámot indított el, melynek nem szűnő áradata csak a deportáltak végleges elhallgattatásával csendesült el. A kikeresztelkedési hullámok a zsidóság asszimilációjának előrehaladtával időről-időre megújultak. Egyrészt, tehát a zsidó emancipáció egyik szükségszerű megjelenési formája, másrészt jól visszakövetkeztethetünk egy-egy kikeresztelkedési láz időpontjából a társadalmi-gazdasági-politi- kai folyamatokra. Annak ellenére, hogy maga az izraelita vallás, a közösség, a család erkölcsileg megbélyegezte, kivetette magából a hitüket elhagyókat - halottként gyászolták őket -, a vegyes házasságot kötőket, a közvetlen életveszély árnyékában tömegesen "választották" a menekülésnek ezt az útját. A katolikus egyház kétkedve, de mindenképpen szilárd egyházjogi alapon állva, kötelező hitoktatást írt elő az Anyaszentegyház kebelébe tartozni kívánók számára. Shvoy püspök 1939. évi pásztorlevelében így rendelkezik: "Ezt a veszedelem előtti ideges menekülésből fakadó vágyat a megkeresztelkedésre nagy óvatossággal kell fogadnunk. Még emlékezetünkben él, hogy hányán fordítottak hátat bántó tiszteletlenséggel az Anyaszentegyháznak a kommün utáni időkben. A keresztségnek nagyon komoly lelki szükségletből és őszinte meggyőződésből fakadó alázatos és készséges, imádságos vágy lehet csak az előkészítője... A keresztség szentségét alapos oktatás előzze meg. Nem elég, ha a megkeresztelendő tudja a legfőbb imádságokat. Szabatosan kell tudnia a hitágazatokról, a parancsolatokról, s a kegyelmi eszközökről szóló katolikus tanítást."15 A fenti idézet kapcsán, Bibó Istvánnak a zsidókérdésről kifejtett gondolatait látjuk igazolva.16 Miközben a közigazgatás megbízhatóan és tökéletesen hajtotta végre a megalázó és embertelen intézkedéseket, s 1944 május közepétől a legfelsőbb egyházi és politikai vezetés ismerte az Auschwitzi Jegyzőkönyv tartalmát; számtalan ügyirat hátulján az olvasható: "egy évi oktatásra bocsátandó". Igaz, a nyár közepén a felkészülési időt előbb fél évre, később három hónapra csökkentették. Mindez már későn volt, mert a vidéki zsidóság deportálása 1944 július közepén befejeződött. Az Auschwitzi Jegyzőkönyvet Serédi hercegprímás a püspöki karral még május közepén megismertette.17 1939-ben alakult meg a Magyar Szent Kereszt Egyesület gr. Zichy Gyula kalocsai érsek vezetésével, majd halála után br. Apor Vilmos vette át ezt a tisztet. A Szent Kereszt Egyesület igyekezett minden egyházmegye területén helyi csoportokat alakítani, így megyénkben is. Mivel azonban az egyesületi tagok száma nem érte el az alapszabályban foglalt helységenkénti 20 főt, így nem jöttek létre Fejér megyében helyi csoportok (21 településen mindössze 65 egyesületi tag volt 1943 elején). Shvoy püspök levelezéséből az is kitűnik, hogy különösen a zsidó származású keresztényekért tett sokat. Apor püspökhöz így írt a konvertiták nehéz helyzetéről: "Nagyméltóságod is tudja, hogy 530
