Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
papokat és világiakat, szegényeket és gazdagokat, az egyesületek, falvak, városok képviselőit, mégis a 4 koronás rendes tagdíj (férfiak részére) és a hölgyek részére megállapított 2 koronás pártoló tagdíj eleve kétségessé tette, hogy azon bármely társadalmi réteg képviselője egyformán vehessen részt. Mindenesetre az 1900. augusztus 17-én megnyílt első gyűlésre mintegy ötezren iratkoztak be és vettek részt a Vigadó épületében tartott tanácskozáson. Ettől kezdve többé-kevésbé folyamatosan követték egymást az évente ősszel tartott nagygyűlések. Ezek sorozatát időben három periódusra lehet bontani. Az első szakasz 1913-ig tartott, s ezalatt 12 nagygyűlésre került sor. Mindössze két évben maradt el: 1905-ben a koalíciós válsággal kapcsolatos belpolitikai forrongás miatt, 1912-ben pedig azért, mert a magyar katolikusság képviselői a bécsi eucharisztikus kongresszuson vettek részt. A második szakaszt a két világháború között, illetve már a háborús években tartott 19 nagygyűlés jelenti, a harmadik periódusban pedig csupán egy hasonló rendezvényt nevezhetünk meg: az 1947-es Országos Nemzeti Mária Kongresszust. Összesen tehát 1894-től 1947-ig a regionális gyűléseket nem számolva mintegy 33 ilyen rendezvény megtartására került sor. Közöttük természetesen az előbbi korszakok szerint óriási különbség mutatkozik, hiszen teljesen eltérő történelmi helyzetekben került sor összehívásukra. Még az említett korszakokon belül is nagy különbség volt a problémafelvetés és javasolt megoldási módok tekintetében. Az első világháború előtti nagygyűlések egy pécsi (1907.) és egy szegedi (1909.) kivételével mindig a fővárosban kerültek megrendezésre, többségükben a Vigadóban, egyszer az Iparcsamok épületében. A rendezvények sorrendje ekkor, s később is viszonylag állandó volt. A hercegprímás vagy valamelyik főpap által tartott Veni Sancte után minden napon egy-egy nyilvános ülés zajlott le, ahol a felkért előadók főreferátumaikat tartották meg. Külön üléseztek a szakosztályok, méghozzá három-négy csoportban. A szakosztályok között általában volt katolikus közügyi, hitbuzgal- mi-karitatív, tudomány-művészet-irodalmi, katolikus nevelésügyi, valamint esetenként keresztény szociális szakosztály. Az előterjesztéseket az egyes szakosztályok tárgyalták meg, és az elfogadottakat, mint a katolikus nagygyűlés határozatait hozták nyilvánosságra. E határozatokban a kor legfontosabbnak vélt kérdéseire javasoltak vagy kértek megoldást, részben a kormányzattól. Az első világháború előtti nagygyűlések a magyarországi liberális, radikális és konzervatív erők közötti rendkívül éles pártharcok közepette kezdődtek. A közvélemény ezért jó ideig csupán néppárti gyűléseknek tekintette azokat, s a radikális sajtó ennek megfelelően az ún. konzervatív klerikalizmus zászlóbontása miatt igen élesen támadta őket. Esetenként ellentüntetésekre, a rendezvények szándékos zavarására is sor került.6 Kezdetben a gyűlések valóban nem azt mutatták, hogy itt az egyetemes magyar katolikusság ünnepi rendezvényéről van szó. Az első gyűléseken a főpapoknak is csak egyik része vett részt, a betegeskedő Vaszary Kolos lényegében nem szerepelt. A viszonylag nagyszámú arisztokrácia mellett feltűnően csekély volt az értelmiség részvétele, s általában az előadók között kisebb szerep jutott a világiaknak. A vidéki katolikus lakosságot ugyanakkor nagyszámú, de természetesen passzív résztvevő képviselete. Mivel a liberális, radikális nézeteknek éppen a városi értelmiség volt az egyik bástyája, a nagygyűlések egyik fő programja a katolikus értelmiség öntudatra ébresztése volt. A határozatok között is számos olyan akadt, amelyik a tudományban, a sajtóban erősíteni kívánta a katolikus pozíciókat. Ilyenek többek között a katolikus sajtó erőteljes fejlesztése, a katolikus főiskolai egyesületek országos tömörítése, vagy éppen a katolikus egyetem alapítása.7 A nagygyűlésekkel kapcsolatban alakultak meg különböző országos szövetségek is, mint pl. 1901-ben a Magyarországi Katolikus Egyesületek Országos Szövetsége, vagy 1904-ben a Keresztény Szocialista Egyesületek Országos Szövetsége. Érdekes, hogy amikor az egyes nagygyűlések után kinyomtatták azok anyagát, az Országos Katolikus Szövetség értesítőjében mindig egy bőséges lapszemlét is közzétett, és ebben szó szerint közölte a radikális sajtó legélesebb támadásait is. A tízes évek elejére a katolikus nagygyűlések már egyre inkább megközelítik eredeti céljukat: a magyar katolikusság mozgósítását, öntudatra ébresztését és a valóban égető kérdések tárgyalását. Az 1910-es gyűlés záróbeszédében Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök hívta fel a figyelmet a katolikus értelmiségre, s úgy látta, hogy bár javult a helyzet, mégis "mikor kint a közéletben kellene helytállni a Krisztus védelmében, akkor megtizedelve mutatkoznak még a templom rendes látogatói is." Úgy viselkedik a mi katolikus intelligenciánk - mondta Mailáth -, mintha az Anya510
