Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
A KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK MAGYARORSZÁGON SZÖGI LÁSZLÓ A XIX. század második felében Európa-szerte mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai változások zajlottak le. Az ipar és a természettudományok addig elképzelhetetlen méretű és eredményű fejlődése már-már e tudományok mindenhatóságát kezdte elhitetni a kor emberével. A modem és többségükben új keretben szerveződő nemzeti államok számára pedig elavult és elvethető régiségnek látszott mindaz, amit a korábbi évszázadok eszmerendszeréből és államszervezeteitől örökölt. A polgári átalakulásért folyatatott küzdelem szinte minden országban - legalábbis az új, feltörekvő és hangadó társadalmi rétegeknél - erőteljes egyházellenességgel párosult. Az egyház számára e helyzet óriási kihívást jelentett, és a század utolsó harmadáig nem is igen tudott e kihívásra válaszolni. Ezekben az években nagyon sok országban "kultúrharc" bontakozott ki, amelynek célja az új polgári államokban az állam és az egyház teljes szétválasztása volt. Ez a harc sokszor kemény, sőt az Európán kívüli államokban időnként véres eszközökkel is folyt, és teljesen új helyzet elé állította az egyházat. Közép-Európa államaiban a kor katolikus egyházának e régitől eltérő, teljesen új módszereket kellett találnia ahhoz, hogy az ellene irányuló támadásokat kivédhesse, a liberális vagy vulgár természettudományos propagandával eszmei és gyakorlati téren egyaránt eredményesen szállhasson szembe. Előadásomban e katolikus megújulás egyik jelentős és hatásos módszerét, a katolikus nagygyűléseket kívánom bemutatni, elsősorban Magyarország vonatkozásában.1 A széttagolt Németország katolikusainak összefogására már igen korán, 1848 októberének forradalmi napjaiban Mainzban rendezték meg az első ún. német katolikus napot. A mainzi rendezvény egy máig ható óriási hagyományú sorozatnak lett az őse, ahol az évenként összeülő német katolikusok éppen időszerű legfontosabb problémáikat vitatták meg, s javasoltak azokra megoldási módokat. E gyűléseket igyekeztek mindig más-más városban megrendezni, s ezzel a német katolikusokat mozgósítani.2 Ausztriát csak később - a kilencvenes évek után - érte el az egyház pozícióit veszélyeztető válság. Itt leginkább az "El Rómától!" mozgalom jelentett nagy kihívást, s 1877 után már az osztrák katolikusok is tartottak a némethez hasonló nagygyűléseket, amelyek egyébként itt is és Itáliában is egyben a kialakuló keresztényszocialista mozgalom fórumaivá is váltak.3 Mint Ismeretes, a kultúrharc Magyarországon is lezajlott, hiszen a szakirodalom így nevezi az 1890-es évek ún. egyházpoltikai törvényei körüli küzdelmet. Az első és nagyobbrészt vidéken tartott gyűlések valójában politikai jellegűek voltak, hiszen az egyházi reformtörvények elleni tütakozásra szervezték őket a későbbi néppárt alapítói. Az 1893. február 20-i soproni gyűlést Komáromban, Pozsonyban, Szabadkán követték mások. Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric helyesen látták meg, hogy a katolikus tömegek mozgósítása hatásos fegyver, így 1894. január 16-ra a pesti Vigadóban hívták össze az első fővárosi katolikus nagygyűlést. Vaszary hercegprímás megnyitó beszédében leszögezte, hogy a katolikus egyház nem kér kiváltságokat, mert - mint mondta - "mi alkalmazkodni tudunk hazánknak megváltozott viszonyaihoz, de hit és erkölcs dolgában... a század korszelleme előtt meg nem hajolhatunk." 4 A gyűlésen a kor fő kérdéseiről hangzott el előadás, így a katolikusok kötelmeiről a magán- és közéletben, az autonómia ügyéről, a polgári házasságról és a katolikus nevelés dolgáról. Zichy már 1894-es záróbeszédében úgy nyilatkozott, hogy a katolikus nagygyűlések hazánkban is csak hasznosak és üdvösek lehetnek, ezért a kezdeményezést folytatni kell. A Magyarországi Katolikus Körök és Olvasóegyletek Országos Szövetsége 1899 végén határozta el, hogy német mintára "igazi", több napig tartó Országos Katolikus Nagygyűlést szervez 1900-ra, a magyar kereszténység 900. évfordulója alkalmából. A szervezők felhívása szerint "a nagygyűlésen meg fogjuk beszélni feladatainkat, teendőinket a jövőre nézve, hogy a katolicizmus a jövő századokban is éljen és virágozzék Mária országában."5 A gyűlésre ugyan egyaránt vártak 509
