Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
szocialista "munkásmozgalom" létrehozására. A keresztényszocializmus ezekben az években egyértelműen az alkotmányvédő fronton helyezkedik el, az alkotmányos parlamentáris állapotok fenntartásáért, a szervezkedés és a szakszervezetek szabadságáért lépett fel. Antifasiszta jellege legalább olyan erőssé vált, mint amennyire megőrizte az ateista és nemzetietlennek minősített szociáldemokráciával szembeni antagonizmusát. A II. világháború évei alatt a szervezkedés sok szempontból formálissá vált. A korlátozások ellenére működésük a nyilas hatalomátvételig folyamatosnak mondható. Az is figyelmet érdemel, hogy a keresztény párt, illetve a katolikus közélet megújítására, bizonyos értelemben demokratizálására irányuló törekvések számítottak a keresztényszocialistákra, és azok - elsősorban a Tobler János vezette szindikalista irányzat - készek is voltak az együttműködésre. A Horthy-korszakban az egyesületek elveszítették az 1918 előtti meghatározó szerepüket a mozgalmon belül, de a helyi szerveződésekben megőrizték korábbi funkciójukat. Egy 1942-es forrás szerint 11 keresztényszocialista egyesület működött: Pápa, Pécs, Elek, Kecskemét, Jászla- dány, Kassa, Szigetvár, Veszprém, Győr, Mezőkövesd és Csorna helységekben. Lényegében tehát a majd fél évszázaddal korábbiak és főként a püspöki székhelyeken a főpásztor támogatását élvezők éltek tovább. 1944-45 fordulója után a keresztényszocialista mozgalom újjászervezése - főként az adminisztratív korlátozások miatt - nem vált lehetségessé. Egyes korábbi vezetőket, így pl. Szabó Józsefet letartóztatták, és a népbíróság rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre ítélte őket. A keresztényszocialista szervezetek feloszlatására az 1946 nyári generális felszámolás keretében került sor. Rajk László belügyminiszter előbb a Székely-Szabó-íéle, frakciót oszlatta fel. 1946. július 17-én kelt a Keresztényszocialista Egyesületek Országos Szövetségének a feloszlatását elrendelő határozat. Az országos központ mellett minden egyes helyi egyesületet is feloszlattak. 1946 júliusában jelent meg a BM rendelet a medgyesegyházi, az almáskamarási, a békásmegyeri, az újpesti, az angyalföldi, a cinkotai, a pápai stb. keresztényszociális egyesület illetve munkásegyesület feloszlatásáról. De még 1949-ből is találunk olyan forrást, hogy egyik vagy másik helyi keresztényszociális egyesületet formálisan csak akkor oszlattak fel (holott már rég nem működtek). A keresztényszocialista egyesületek felszámolása részét képezte a társadalmi önszerveződés megakadályozásának. Egyben azt is szolgálta, hogy a sekrestyébe szorított egyház számára lehetetlenné tegyék a keresztény szociális tanítás képviseletét a társadalomban, a Rerum novarum szellemének ébren tartását és esetleges konfrontálását a tudományosnak nevezett szocializmussal. Úgy véljük, hogy a hazai keresztényszocialista mozgalomban kifejezésre jutott azoknak a vallásos, az egyházhoz ragaszkodó munkás, kispolgári és alkalmazotti csoportoknak az érdeke, akik számára nem volt elfogadható a magát ateistának és még inkább antiklerikálisnak identifikáló szociáldemokrácia. A szociáldemokrata mozgalomtól ezeket a rétegeket távol tartotta annak szabadkőműves és zsidó értelmiségi kapcsolatrendszere, és ezt nem tudta feledtetni a valóban eredményes érdekvédelmi tevékenysége sem. A keresztényszocializmusban tehát objektív igényeket kielégítő mozgalmat látunk, amely organikus része volt a polgári kori magyar társadalomnak és még inkább a katolikus közéletnek. IRODALOM GERGELY Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903-1923. Bp. 1977, Akadémiai K. GERGELY lenó: A keresztényszocializmus Magyarországon 1924-1944. Bp. 1990. Akadémiai doktori értekezés. (Kézirat). 504
