Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
GERGELY JENŐ A RERUM NOVARUM ÉS A MAGYARORSZÁGI KERESZTÉNYSZOCIALISTA EGYESÜLETEK (1903-1946) A keresztényszocializmus Magna Chartájának tekintett Rerum novarum kezdetű enciklika jubileumán a hazai keresztényszocializmus félévszázados pályafutását szeretnénk vázlatszerűen összefoglalni. Induljunk ki - amint kronológiaiig is történt - az elméleti alapvetésből. A századfordulón Prohászka Ottokár, a nagy reformpápa szociális és politikai enciklikáinak szellemében fogalmazta meg a magyar katolicizmus előtt álló társadalmi-közéleti teendőket. Prohászka már Rómában elkötelezte magát XIII. Leó programjával. 1891-ben lefordította a pápa szociális és politikai kérdésekkel foglalkozó enciklikáinak és leveleinek gyűjteményét. így a Rerum novarum legfontosabb részeit is elsőként Prohászka adta közre magyarul, bár ő is szomorúan állapította meg, hogy mindez Magyarországon ekkor még nem talált visszhangra. (Pedig az enciklika teljes magyar fordítása és kiadása gyorsan elkészült. Esztergomban, az érsekség "félhivatalos" kiadója, Buzárovits Gusztáv "XIII. Leó pápa Ő szentségének körlevele a munkások helyzetéről címmel [A ftdő esztergomi főegyházmegyei hatóság által jóváhagyott hiteles fordítás] jelentette meg az autentikus magyar szöveget, amely 1891 augusztusában már 3-ik kiadását érte meg! Az egyházmegyék közül Veszprém járt az élen, báró Hornig Károly püspök szorgalmazására 1891-ben ugyancsak megjelent a veszprémi egyházmegyei hatóság által jóváhagyott fordítás. Sőt egy füze- tecskében Lemkuhl Ágoston kommentárjait is egyidejűleg közreadták. A későbbi kiadások közül figyelmet érdemel az 1931. évi Szent István Társulat általi budapesti kiadás, majd 1933-ban és 1943-ban újból megjelent az enciklika teljes szövege. A Serédi bíboros hercegprímás által pártfogolt, és Szekfu Gyula által vezetett Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem 1941. június 29—július 12. között egyik fő témájául a Rerum novarum 50 éves jubileuma kapcsán a szociális kérdéseket választotta. Az előadók között találjuk Kornis Gyulát, Szekfű Gyulát, Eckhardt Sándort, Kovrig Bélát, Brandenstein Bélát, Kecskés Pált. A Rerum novarum eddig utolsó magyar nyelvű hazai kiadása félig-meddig az ELTE BTKúj- és legújabbkori egyetemes történeti tanszékének "belügye" volt, amikor is a Zsigmond László akadémikus szerkesztésében a "Politikai és szociális enciklikák XIX-XX. század" I. kötetében 1970-ben az esztergomi 1891-es kiadást sokszorosítva közreadták a hallgatóknak.) Prohászka 1894-ben, a Katolikus Néppárt alakulásának évében fejtette ki a Magyar Sión hasábjain a keresztényszocialista akció alapkérdéseit. "Kenyeret kér s élni akar, még pedig emberhez méltóan; ez az emberiség nyelve; ha ezen szólsz hozzá, megérti... Az anyagi érdekek felkarolásában kell kimutatni a kereszténység életrevalóságát. Ismétlem: azé a jövő, ki az emberekhez érthető nyelven szól; az emberiség pedig most egy nyelvet ért csak, mely egy szót hajtogat s ez a szó: érdekeink." Valóban nagy felismerés ez Prohászkánál, hogy a polgári társadalmat a haszonel- vűség vezérli, az embereket nemcsak az eszmék, hanem az érdekek is mozgatják. Az 1900-as jubileumi esztendőben a 900 éves magyar egyház központjából széttekintve az új század vezéreszméjeként a keresztényszocializmust fedezte fel. "Új idők kopognak ajtónkon, az Egyház 1900 éves bronzkapuin bebocsátást kérnek - írta a Magyar Sionban -. Új élet alakul körülöttünk... Új kérdések vetődnek föl a szellem látóhatárán; az élet nem fér bele a régi formákba... A társadalom alsó rétegei emelkednek s részt kémek a tudomány, művészet, a jog és szabadság közkincséből; bőségesebb részt, mint eddig, ezért új intézményeket sürgetnek s a társadalom mindjobban a demokrácia alapjára áll." Prohászka a demokrácia és a szociális haladás irányában ismerte fel a történelmi fejlődés menetét, amiben az egyháznak közre kell működnie. "A régihez ragaszkodói vagy megérted az új idők sürgetését? - kérdezte Prohászka nem is annyira önmagától, mint inkább klerikustársaitól -. S az egyház megfelel e kérdésre s beállt a szociális században a keresztényszociális irányzattal; bele annyira, hogy tevékenységének nagy részét a keresztény szociális tevékenységnek szenteli. Haladni akar a haladó néppel; emelkedni az emelkedő rétegekkel; szélesebb alapra akaija fektetni a jogokban és szabadságokban való részesedést; csak erre 499
