Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
Francke nem is mulasztotta el, hogy már 1704 tavaszán erősítő, vigasztaló iratot küldjön "an seine Freunde im Königreiche Schweden." Ebben bátorítani igyekezett az ottani pietistákat, intve őket, hogy gonosz időkben is legyenek fénylő szövétnekek (leuchtende Kerzen), és ne higyjék, hogy Halléban új tanokat tanítanának, hanem igenis az "egészséges tant" (die heylsame Lehre) képviselik. Franckénak még 1695-ben megjelent "Observationes Biblicae" című könyvét Mayer erősen megtámadta még ugyanabban az évben. Hamburgban kiadott vitairatában egyenesen arra intette az olvasóit, hogy ne engedjék Francke könyvétől magukat félrevezettetni, mert az az evangélikus egyház halálához vezethet. Francke erre az iratra még 1707-ben válaszolt, és azt könyvének címében is "harte und unwahrhaffte Beschuldigungen"-nek nevezete. Hogyan befolyásolta a lutheri orthodoxia ilyen mérvű pietistaellenessége a XVIII. század elején a magyarországi egyházi vezetést? Erre a kérdésre a Habsburg-ellenes szabadságharc vezérének, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a szenátusa által javasolt és 1706-ban megválasztott északnyugat-magyarországi evangélikus püspök, Krmann Dániel személyében és politikájában kell keresnünk a feleletet. III. A feszültség az 1707 áprilisára összehívott észak-magyarországi városka, Rózsahegy (Rosenberg, ma Ruzomberok) evangélikus zsinatán robbant ki. Az orthodox irányú papság az 1622 óta nélkülözött zsinattól egyfelől szigorúbb erkölcsi rendet, másfelől a hallei pietisták "megrendszabályozását" várta. A fiatal Krmann püspök zsinati meghívó körlevele is a tévtanok elfojtását tüntette fel a zsinat legfőbb céljának. Ezt írta körlevelében: "íme a tél elmúlt, a virágzó szőlők jó illatot adnak, fogjátok meg nekünk a rókákat, amelyek a szőlőket elpusztítják, mert a mi szőlőink virágokban vannak." A püspök e szavakkal nemcsak az Énekek Éneke 2,15 versére célzott, hanem "a gonosz gondolkodású eretnek ördögökre", akik titkon szövetkeznek az egyház ellenségeivel és akadályozzák az Úr szőlőjének a megművelését. Arra azonban Krmann püspök nem számított, hogy Halle hatása ekkorra már érezhető volt több felső-magyarországi városban. A pozsonyi (Pressburg, ma Bratislava) szeniorátus zsinati javaslatai közé így már több pietista szempontú kívánság és igény is belekerült. Ilyen volt pl. a fülbegyónás megszüntetése vagy Arndt könyveinek az engedélyezése. Az egybehívott zsinatot rendkívül meglepte, hogy nemcsak több lelkész (pl. a Halléban tanult Burius János vagy Mittuch Ádám) és rektor (pl. Ehrenreich Weissbeck János), hanem már több földbirtokos nemes (pl. Platthy András, Hellenbach János, Jánoky Zsigmond) és az eperjesi városbíró (Roth Mihály) is a pietisták oldalára állt. Krmann püspök nem számolt azzal sem, hogy ekkor már hazatérőben volt hallei ösztöndíjáról a következő nemzedék nagy tudományú pietista személyisége, Bél Mátyás, akit Francke annyira nagyra becsült, hogy fia nevelőjévé tette, majd egy évre gimnáziumi rektorrá nevezte ki. Az ő hazai támogatójának, Clement Márton vármegyei főjegyzőnek a befolyásos személyével is számolnia kellett volna a püspöknek. Mindezek ellenére a zsinaton heves vita után arra került sor, hogy a püspök egy - csak utólag beillesztett - záradékban elítélte a zsinat nevében a pietizmust, és megtiltotta a magyarországi teológusoknak a hallei egyetem látogatását. Kimondta ez a cikkely, hogy kárhoztat minden eretnekséget és szektát, azokat a magyarországi evangélikus egyházakból örökre kitiltja, névszerint megemlítve a pietizmust, annak minden kinövésével együtt. Az orthodox tanok védelmére pedig a zsinat behozta a püspökök cenzúrázó jogát. Ennek értelmében a vallásos könyveket kiadatásuk előtt a kerület püspöke két tudós emberrel köteles megvizsgálni. Az egyes kerületek élére pedig világi és egyházi konzisztóriumokat állítottak fel. Az egyházi személyek összeállításánál persze eleve mellőzni igyekeztek a pietistákat. Egyedül a korábban gályarabságra ítélt Simonides János került be a lelkészek közül lö-mann püspök mellé, annak ellenére, hogy 1704-ben Spener kátéját publikálta szlovák nyelven. A világi konzisztóriumban mégis helyet kapott néhány pietistákat támogató nemes is. Egy másik egyházkerületben ugyanakkor Pilarik István püspök is erős támasza lett a hallei irányzatnak. A nevezetes rózsahegyi zsinat szenvedélyes pro és kontra felszólalásai már sejtették, hogy kudarcra van ítélve a lutheri orthodoxia dogmatikus irányzatának kierőszakolása. A Haliéból 38
