Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
1708-ban hazatért Bél Mátyás - a későbbi Magnum Decus Hungáriáé - első munkája Francke vejének, Anastasius Freylinghausen glauchai lelkésznek a Compendiuma volt. Bél magyar fordítását "az igaz keresztyéni életre való rövid és együgyű vezérléssel" együtt 1713-ban a Franckesche Stiftungen nyomdájában adatta ki. IV. Felvetődik a kérdés: valóban csak teológiai szempontok vezették a rózsahegyi zsinat vezetőségét a hallei irányzat ilyen szenvedélyes elítélésében? Több szempont ellentmond ennek. Többek között az is, hogy a zsinat világi elnöke, a vérbeli pietista beállítottságú, első magyar költőnőnek, Arndt magyar fordítójának, Petrőczy Kata Szidóniának a fivére volt. A Thököly rokonsághoz tartozó tábornok a szabadságharc bukása után sokáig török földön bujdosott. Csak a Rákóczi-felkelés hírére jött újra haza, és vállalta a zsinat elnökségét, de soha nem ítélte el a pietizmust. Ugyanakkor a zsinatot követő években nemcsak az észak-magyarországi németek és szlovákok között, hanem a nyugat-magyarországi magyar anyanyelvű lelkészek és világiak között is rohamosan hódítottak a hallei eszmék. Ezek addig páratlan irodalmi tevékenységben is megnyilvánultak, pl. új bibliafordítások, énekeskönyvek, káték, hitvallási iratok, építő irodalom publikációiban, másfelől árvaházak, iskolák, kollégiumok, szeretetintézmények létesítésében. A XVIII. század első fele - Spener és Francke működése után is, mintegy Zinzendorf haláláig, 1760-ig - a magyar pietizmus virágkora lett. Irodalmi tevékenységükről mai magyar világi tudósok is nagy elismeréssel nyilatkoznak, lelkipásztori és diakóniai munkájuk pedig a mai egyháznak is példakép lehet. Miért volt hát szükség szőlőket pusztító rókafiaknak nevezni Halle követőit? Aligha tévedek, ha a kérdés kulcsát az akkori "lutheránus pápa", XII. Károly svéd király és greifswaldi főtanácsadójának a személyében keresem. A magyar királyságban e zsinat idején már hat éve súlyos szabadságharc folyt Thököly mostohafiának, az egykori erdélyi fejedelmek vérbeli és szellemi utódjának, II. Rákóczi Ferencnek a vezetésével. Életfontosságú volt neki is, és a nagyobbrészt evangélikus összetételű szenátusnak is a már részben megígért svéd mediáció és svéd-német segítség elnyerése. Ez volt a célja a zsinatot követő 1708-1709. években Krmann és egy magyar diplomata oroszországi útjának, amelyre a megbízatást magától a fejedelemtől kapták. A nevezetes téli hadjárat során sikerült is e követségnek a svéd királlyal találkoznia. Kalandos útjukról, a híres poltavai csata nehéz megpróbáltatásairól a püspök be is számolt utóbb több nyelven kiadott Itineráriumában. Küldetésük részben a szabadságharc további folytatása segítésének, részben az evangélikusság egyetlen főiskolájának, az Eperjesi Kollégium veszélybe jutott fenntartása anyagi támogatásának a megszerzésére irányult. Ha Greifswald részéről talán valóban csak teológiai - de nem utolsó sorban pszichológiai - oldalról érthetők a Halle-ellenes támadások, nálunk, a sokat szenvedett és sok véráldozatot követelő Kárpát-medencében a látszólagus furor-t legalább annyira egyfajta "prudentia diplomatica" színezte és befolyásolta. A katolikus klérustól sokat szenvedett Krmann püspök több, mint egy évtizedig, 1740-ben bekövetkezett haláláig a pozsonyi vár börtönének a rabja volt. Látnia kellett a "forradalmi zsinat" intencióinak a kudarcát, és talán a börtön falai között még a magyarországi pietizmus átütő erejéről is hírt kaphatott. A "Kis Halle" nevet két város is megkapta: Pozsony és Győr a Duna felsőbb és alsóbb folyásánál. Kicsiny, sokszor lenézett vagy üldözött gyülekezetekben pedig áldozatos, imádkozó életű lelkipásztorok serénykedtek, hogy az "Igaz Keresztyénség" számára minél több névleges egyháztagot megnyerjenek. Utóbb a sajátosan egyházi keretek között maradt magyar pietizmus a korai felvilágosodásba torkollott. Tudós lelkészek, mint Bél Mátyás vagy Torkos András és sokan a hallei pietizmus követői közül mindig arra törekedtek, hogy a hitnek és a tudománynak, tehát a "docta pietas"-nak legyenek követői, és így szerezzenek dicsőséget Krisztus Urunk nevének. Új, mai feszültségekkel terhes korunkban így szolgálhat okulásunkra és tanulságunkra, így lehet számunkra ma is "magistra vitae" a közös európai egyháztörténet most ismertetett fejezete. 39
