Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
nio”-nak kellene látnunk - ahogyan Pál is tette - és mellőzni kellene akár a "transsubstantiatio", akár az "unió" vagy más, félreértésekre és ellentétekre okot adó kifejezéseket. További lépésként javasolja, hogy mind a katolikus fél vesse el eddigi breviárumait, mind a protestánsok ágendáikat és liturgiájukat, és csakis a Szentírásból állítsák össze a felek istentiszteleteik rendjét. A böjt kérdését pedig vegyék ki az egyházi tan kereteiből, és tegyék magánüggyé. Jól látta Nigrini, hogy a legnehezebb kérdés a pápaság problémája. Elvileg elfogadja, hogy jó, ha van az egyháznak egy látható, kormányzó feje, de annak feladatát egészen másnak látja az eddiginél. Az egyes conciliumok felajánlhatják szerinte a rang primátusát a római püspöknek, de nem egyúttal a hatalom és bíráskodás jogát. Ezek után Nigrini pontokba szedve sorolja fel az egyházi főtisztségviselők jogait és kötelességeit. Javasolja, hogy a pápa ne legyen mindig itáliai, és egyetlen nemzet püspöke se legyen kizárva helyének örökléséből. A kardinálisokat ezentúl ne a pápa nevezze ki abszolút módon, hanem a nemzetek küldjék ki őket, a pápa csak megerősítést adjon nekik. A generális konzisztó- riumban minden országnak három vagy több szavazata és kardinálisa legyen, s ezek intézzék az illetékes egyházak és egyházkerületek legfelsőbb ügyeit. A pátriárkák, érsekek és püspökök is - bármely nemzet választottjai - a pápa és a konzisztórium által megerősítésben részesüljenek. A püspökök és parochusok felszentelését illetően azt javasolja, hogy minden provincia a saját rendelkezései szerint jáijon el, és engedélyeztessék minden fokon - még a római püspöknek is - a házasság. A kolostorok és szerzetesrendek maradjanak meg, számukat azonban meg kell szabni, s a szüzességi fogadalmakra is csak ötven év felett legyen szabad bárkit kényszeríteni. Az iskolákat akadémikusokéra, skolasztikusokéra és triviálisokéra, illetve szegényekére kell felosztani, s fokozottan kell figyelmet fordítani a betegek és szegények gondozására. A hazai evangélikus közvélemény azonban távolról sem volt egységes az egyházak közötti együttműködés megítélésében, még kevésbé az unió gondolatának népszerűsítésében. Nigrini írására nemsokára ellenirat jelent meg Matthaeides Sámuel akkor még greifswaldi evangélikus ösztöndíjas tollából, aki 1710-ben az eperjesi kollégium igazgatója, majd ottani szlovák lelkész lett /fl729/, s aki - jellemző módon - így fogalmazta meg kö^vének címét: "Roma et Geneva Hungáriáé irreconciliabilis". Orthodox - és egyúttal konzervatív - lutheránus körökben szinkretizmusnak vagy pietizmusnak bélyegeztek minden olyan állásfoglalást, amely mert másként gondolkozni, mint a hagyományos egyházi felfogás. A hagyományos egyházi felfogás - mint láttuk - egyben a wittenbergi lutheri orthodoxia teológiai és filozófiai alapállását tükrözte. A magyarországi lelkészek zöme a híres elbamenti Ixucoreán tanult, de a hazai főiskolák (Epeijes, Pozsony, Sopron) is ezt a szellemet sugározták. A teológiai - s egyben egyházpolitikai - feszültség indítéka az 1694-ben alapított hallei egyetem teológiai fakultásának egyre nagyobb vonzerejében és a rá féltékeny greifswaldi egyetem egyre élesebb ellentétében keresendő. Közelebbről két vezéregyéniség: a pietista tudós, August Hermann Francke és a greifswaldi fanatikusan orthodox irányú professzor, Johann Friedrich Mayer ellentétében. A támadó az utóbbi volt. Greifswald ekkor köztudottan svéd fennhatóság alá tartozott. XI. Károly svéd király Mayert 1691-ben a teljes svéd-német provincia (azaz Pomeránia) Oberki- chenrat-jává nevezte ki. A hallei egyetem alapításának évében, 1694-ben Svebilius svéd érsek közvetítésével engedélyt kapott XI. Károlytól, hogy éles hangú, pietistaellenes iratát publikálja. Címe így hangzott: "Offene Brief und Edict wider alle Schwermerey der Änthusiasten, Chiliasten etc." Ez az irat szabta meg ezután éveken át a svéd egyházpolitika irányvonalát. Mayer lett azzal megbízva, hogy ennek következetes keresztülvitelére fokozatosan felügyeljen, s ne engedje, hogy "a Sátán egyeseket félrevezetve, bárhol privát házi Conventiculumokat szervezzenek", Ugyanezt a megbízatást kapta Mayer utóbb XII. Károly királytól is. Ezt az északnémet-svéd akciót megmagyarázhatja az akkori Svédország sivár népegyházi helyzete, amelybe, mint lelkiekre szomjas talajba hullott Johann Arndt "Fünf Bücher vom wahren Christentum" című építő írása és Spener Pia Desideriájának sok reformgondolata. Több stockholmi teológus jutott el a századfordulón a hallei egyetemre. Egyikük - név szerint Andreas Brodinus - ezt írta 1703-ban: "Mily nyomorúságos a mi otthoni helyzetünk! Bárcsak tudnák a mieink, hogy milyen kincs található Halléban!", s egyben kéri a hallei professzorok imádságos közbenjárását helyzetük javulása érdekében. 37
