Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
századi magyarországi rekatolizációban jelentős szerepet játszottak. A kapcsolathálózat a művek fő célkitűzése és elsődleges címzettjei mellett jelzi a magyarországi ellenreformáció középső szakaszának fő társadalmi bázisát. Ami megkésett az alpesi országokhoz viszonyítva: Magyarországon az ellenreformáció a főnemesség áttérésével kezdődik, s 1640-ig, Nádasi fellépésének kezdetéig tart. Ezt követi a kisnemesi, városi és falusi rétegek rekatolizációja, amely egyes területeken a XVIII. század közepéig is elhúzódik. Az irodalmi érdeklődést jelző első publikációk a jezsuita képzési, nevelési gyakorlatnak megfelelően viszonylag korán, tanulmányai befejezése és négyes fogadalma előtt jelentek meg. A művek számának időbeli alakulása azt mutatja, hogy a kezdeti útkeresés után az 1640-es évek második felében megtalálja azokat az alapvető formákat és tartalmakat, amelyek egész további munkásságát jellemzik. Legtermékenyebb időszaka a Rómában eltöltött húsz év, amit az életművet lezáró tíz bécsi év néhány munkája követ. A művek döntő többségének latin nyelvűsége a központi rendi megbízatással, a latin nyelv nemzetköziségével magyarázható, amely a legalkalmasabb volt arra, hogy belőle tetszőleges nyelvű fordításokat készítsenek. Az első kiadások megjelenési helyei szorosan összefüggnek Nádasi tartózkodási helyeivel. Ezek 1651-ig, tehát Rómába hívása előtt, egy kivétellel magyarországi és ausztriai nyomdahelyek. Ezt követően a megjelenési helyek köre kiteljed azoknak az országoknak nagy részére, ahol a társaság működése biztosítva volt. így Rómán kívül a német asszisztenciához tartozó németalföldi, német- országi, ausztriai, csehországi és magyarországi nyomdahelyeken egyaránt megjelennek. A bécsi években a megjelenési helyek köre ismét beszűkül: az első kiadások ekkor kivétel nélkül Bécsben látnak napvilágot. Szembetűnő a magyarországi nyomdahelyeken megjelent első kiadások viszonylag kis száma, ami a szerző távolléte mellett a művek magyarországi felvevő piacának korlátozottságával hozható összefüggésbe az adott időszakban. Az alkalomszerűen szereplő műfajok a prédikáció, a szorosabb értelemben vett imádságos- könyv, a szentéletrajz és az elogium. Több műve született részben ugyancsak áhítati céllal az életrajzgyűjtemény és a társaság egy-egy évi működését bemutató történeti összefoglalás formájában. Legkedveltebb formája, melyben művei mintegy háromnegyed részét alkotta, a különböző áhítati műfajok összekapcsolásával és a lelkigyakorlatok középpontba állításával létrehozott elmélkedésgyűjtemény, a napi használatra szánt lelki kalauz, ún. laikus breviárium. Ezek kisebb részét a szövegek tematikus csoportosításával, nagyobb részét a kalendárium- szerkezet valamelyik változatának alkalmazásával hozta létre. A napszakok, napok, hetek, hónapok és évek szerinti tagolás, illetve ezen megoldások variálása és összekapcsolása különböző témakörökkel a művek szerkezetének bizonyos egyhangúságát eredményezi. Ez az egyhangúság Nádasinak látható módon nem okozott nehézséget, mivel a naptári szerkezet összhangban volt gyakorlati célkitűzéseivel. A kalendárium elv alkalmazásában az elmélkedésgyűjtemények szerkezeti megoldásaként olyan szerzők nyomában jár, mint például a jezsuita Antonius de Balinghem és Touissaint Bridoul. A viszonylagos szerkezeti homogenitással a tartalom változatossága áll szemben. Legkedveltebb témái Mária, Jézus, a gyermek Jézus valamint szívének tisztelete, a szentek, ezen belül a társaság különösen tisztelt szentjeinek és a névpatrónusoknak a kultusza. Kiemelkedő szerepet játszik nála az ún. négy utolsó dolog (halál, ítélet, menny, pokol), ezen belül a jó halálra való felkészülés gondolata. Több művének középpontjában a Szentháromság, a szenvedés, a bűn, az angyalok és az eucharisztia állnak. Az erkölcsi tökéletesedés eszközei közül a megtérést, a vezeklést, az alázatot és a magányosságot hangsúlyozza külön műben. Az olyan látszólag elvont témákat, mint az eleve elrendelés és az örökkévalóság, a korábbiakhoz hasonlóan gyakorlati módon közelíti meg. Néhány kizárólag azzal foglalkozó munkáján kívül egész munkásságát átszövik a Jézustársaság történetével, tagjainak életével, erényeivel és halálával kapcsolatos szövegek. írói módszere a korai kísérletek után viszonylag gyorsan kiérlelődik, melyben jelentős fordulat nem következik be. A módszer legjellemzőbb vonása a kompilációs technika, amely a művek tartalmának és szöveganyagának részleges átfedését és nagyfokú variabilitását eredményezi. Az eredeti szerzői teljesítmény saját szerzésű himnuszai, imádságai, áhítatai mellett elsősorban a különböző műfajú szövegek kiválasztásában, összeállításában, feldolgozásában, kommentálásában és alkalmazásában, valamint az igényes megfogalmazásra törekvésben van. Az elbeszélő történeteket rendszerint más műfajú szövegek összefüggésébe ágyazza, rövid összefoglalásukat adja, 432
