Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
máskor éppen csak utal rájuk, és feltételezi ismeretüket, megint máskor ezek állnak az elmélkedések középpontjában. A művek részleges átfedésének magyarázatát a teljesítményre ösztönző rendi megbízatásban, valamint mási rányú társaságbeli feladataiban kereshetjük. A művek elsődlegesen építő, erkölcsnevelő céllal készültek, amely a szorosabb értelemben vett történeti kiadványoknál is félreismerhetetlen. A történeti jellegű művek áhítati célkitűzése megfelel Nádasi egyik fontos forrásanyaga, a litterae annuae-k és az ezek forrásául szolgáló história domus- ok kettős, történeti és áhítati szerepének: ahogy a Jézustársaság történetével kapcsolatos forrásokat a Szent Ignác-i családi gondolat jegyében kezdettől fogva tudatatosan gyűjtötték, elevenen tartották és a társaság önértelmezésének megfelelően feldolgozták, ugyanígy Nádasi is összekapcsolja a tudományos és gyakorlati célkitűzést, s a történeti vonatkozásokat a jó szándék szolgálatába állítja. Az újdonság nála ezen a téren az, hogy messze túllép a társaság történetével kapcsolatos forrásanyagon, s késő középkori, kora újkori elbeszélő szövegekkel és más műfajokkal jelentősen kibővíti azt. Művei elsődleges címzettjei a Mária kongregációk és rajtuk keresztül az egész latin nyelven olvasó világi közönség, melyhez a fordítások révén csakhamar az anyanyelven olvasni tudó világiak is kapcsolódnak. Nádasi János munkássága egybeesik a világi olvasóknak szánt XVII. századi latin nyelvű egyázi irodalom kialakulásával és a tömeges mennyiségben terjesztett vallásos könyv új pasztorációs eszközének Európa-szerte történt felfedezésével. Művei európai elterjedése és recepciója révén olyan magyar egyházi szerzők sorába illeszkedik, mint Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter és Hevenesi Gábor. Temesvárihoz és Hevenesihez hasonlóan túlnyomó részt latinul írt, ezért sokat segíthet a nemzeti nyelvű egyázi irodalmak mondanivalói, műformái megértésében. Ehhez részletesen elemezni kell teológiai, aszketikus nézetei változását, művei forrásait, elterjedését, használatát, tartalmi, szerkezeti és műfaji sajátosságait, nyelvét, stílusát, hatását és utóéletét. 433
