Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
KNAPP ÉVA IRODALOMKÍNÁLAT ÉS MŰVELŐDÉSI PROGRAM A BAROKK KORI TÁRSULATI KIADVÁNYOKBAN Az előadás célja a barokk kori áhítati irodalom egy eddig önállóan nem vizsgált forráscsoportjának a bemutatása és elemzése, különös tekintettel ennek a forrásanyagnak az irodalom- és művelődéstörténeti jelentőségére.1 A forrásanyag sajátos összetételéből következik, hogy az elemzéssel elsősorban a hagyományos irodalomtörténeti és folklorisztikai műfajfelfogás és szövegértelmezés felülvizsgálatához, ezen túlmenően pedig a barokk kori társadalom művelődési rétegeinek a korábbinál jobb megismeréséhez szerettünk volna hozzájárulni. Erre elsősorban az adott lehetőséget, hogy a katolikus egyház társadalmi, kulturális közvetítő szerepe a XVII-XVIII. században különösen a széles rétegeket érintő áhítati irodalom vonatkozásában nagyrészt tisztázatlan, hogy keveset tudunk ennek az irodalomnak a létrejöttéről, terjedéséről, megjelenítési sajátosságairól, hatásáról és funkcióiról, s hogy a társulati kiadványok a sajátos vonások mellett mintegy kicsiben megmutatják a szélesebb rétegek áhítati irodalmának összetett társadalmi, tartalmi, szerkezeti és műfaji rétegződését. A társulati irodalom magyarországi megjelenésének alapvető feltétele az volt, hogy a katolikus egyházi szervezet török uralom alatti csaknem teljes felbomlásával párhuzamosan jelentősen megnövekedett a világi rétegek vallási önállósága, s hogy ezeknek a rétegeknek a vallási ellátására és irányítására a török hódítás utolsó fél évszázadában és a török kiűzése után az egyházi szervezet kiépítésével párhuzamosan létrehozzák a vallásos társulatokat. A XVII. század közepétől kezdve ezek a laikus vallási szervezetek és kiadványaik - a népszerű barokk vallásosság másik alapvető szervezeti keretéhez, a búcsújáráshoz és annak irodalmához, a mirákulum-irodalomhoz hasonlóan - növekvő szerepet játszottak a magán- és közösségi áhítatokban, s a széles rétegeket átfogó kulturális cserekapcsolatok egyik fontos színterét jelentették. Ebben a rendszerben a kiadványok olvasmányanyagai azon túl, hogy a fennálló társadalmi viszonyok kognitív, normatív legitimációs eszközét jelentették, a felölelt cselekvésformák, tárgyak, szövegek, képek stb. által alapvető tájékozódási és integrációs mintát kínáltak, s fontos szerepet játszottak meghatározott kulturális értékek közvetítésében, szervezésében, rögzítésében és újratermelésében. A forrásanyag nemzetközi kapcsolathálózatának, előállítási, terjesztési és használati összefüggéseinek, megjelenítési sajátosságainak számbavétele alapján ezeket a társulati kiadványok által közvetített irodalmi, műveltségi értékeket a következőkben összegezhetjük. Egyes szerzők és művek koncepcióját, illetve egész kiadványtípusok és társulatok irodalomkínálatát egyaránt megvizsgálva bizonyossá vált, hogy a jelentős műveltségi anyagot hordozó népszerű barokk áhítati irodalom előállítói, terjesztői, és használói között ezután a társulatokat is nyilván kell tartani, s hogy kiadványaikat előkelő hely illeti meg ennek az irodalomnak a rendszerében. A társulati nyomtatványok beletartoznak abba az átfogó folyamatba, melynek során a virágzó késő középkori és kora újkori vallásos könyv- és szövegtermelés kiadványtípusai és műfajai lassan átalakulnak, új könyvtípusok, műfajok és szövegszervezési koncepciók jönnek létre, amelyek részben átveszik és új összefüggésbe helyezik a korábbi szövegeket, s ezzel biztosítják a kulturális kommunikáció folyamatosságát. A társulati kiadványok alapvető vonása a kiadványtípusok, szerzők, megjelenés, terjesztés és használat nemzetközisége, a hazai és külföldi anyag tartalmi, szerkezeti és műfaji hasonlósága, kölcsönhatása. A kiadványokat létrehozó szervezeti formákhoz hasonlóan a tőlünk nyugatra fekvő területekhez viszonyítva a társulati irodalom magyarországi megjelenését és kifejlődését is bizonyos megkésettség jellemzi: kialakulása és első kiteljesedése a XVII. század második felére, fénykora az 1720-1770 közötti évtizedekre, gyors hanyatlása a század végére tehető. A forrásanyag kisebb részének kivételével, amelyre a latin nyelv kizárólagossága jellemző, a latin és a német nyelv közvetítő szerepének fennmaradásával párhuzamosan fokozatosan előtérbe kerül a nemzeti nyelvek használata, aminek révén a korábban csak latinul hozzáférhető szövegek anya427
