Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
P. SÓLYMOS SZILVESZTER OSB MAGYARORSZÁGI ADATSZOLGÁLTATÁS SZENT ANDRÁS-ZOERARD ÉS BENEDEK REMETÉKNEK AZ ACTA SANCTORUM-BAN MEGÍRT KULTUSZÁHOZ Ez a kicsit körülményesnek ható téma megkíván - legalább dióhéjban - bizonyos alapismereteket, magyarázatot. Korunkban már alig ismert két remete-szentről van szó, az elsőkről, akikről írott forrásunk maradt fenn; akiknek kanonizációja 1083-ban Szent István, Imre és Gellért szenttéavatásával együtt történt meg. Legendájukat Boldog Mór, az egykori pannonhalmi szerzetes, ill. apát, majd később pécsi püspök írta meg 1064 táján.1 Ő még mint "puer scholasticus" látta Zoerardot, aki a Nyitra melletti Zobor-hegyi, Szent Ipolyról nevezett bencés kolostorba lépett be, és ott az András szerzetes-nevet kapta. Benedekkel, Zoerard tanítványával pedig beszélt is; a tőle és a zobori Fülöp apáttól hallottak alapján úja meg a két szent legendás életét. Zoerard, apátja engedélyével, a Trencsén melleti sziklás vadonba, Szkalkára vonult vissza remetéskedni. Itt imában, önsanyargatásban és munkában érlelődött szentté. Már halála után mindjárt szentként tisztelték, és a nyitrai székesegyházban temették el. Szkalkai barlangjában tanítványa, Benedek folytatta mestere aszkétikus remeteéletét. Őt rablók ölik meg, és ezért mint vértanút tisztelték kezdettől fogva. Holttestét ugyancsak Nyitrára vitték mestere, Zoerard mellé. Eleven tiszteletét az is mutatja, hogy a remeteség helyén Jakab nyitrai püspök 1224-ben bencés apátságot alapít; IV. Béla királyunk pedig 1238-ban birtokokat adományoz az apátságnak. Benedek tisztelete elsősorban Trencsén környékén maradt fenn, míg Zoerardé - akit magyarosan Szórádnak emlegetnek - Nyitra vidékén. Liturgikus kultuszuk az egész középkoron át megtalálható. Kultuszuk jelenleg leginkább Lengyel- országban él, de a mai Szlovákiában sem jelentéktelen. Hazánkban a lassan feledésbe menő tiszteletük átmenetileg a barokk korban éledt újjá. Köztudott, hogy az XVII. században a belga jezsuiták nagyszabású vállalkozásba kezdtek: "Acta Sanctorum" c. sorozatukban az Egyház szentjeinek életét kezdték feldolgozni korukban igényes, tudományos módszerrel. Rövid tanulmányunk célja felfigyelni arra, hogy az Acta Sanctorum szerkesztői szentjeink életéhez és kultuszához az adatokat honnét merítették. Mivel a szenteket liturgikus ünneplésük szerint tárgyalják - a két remete-szent ünnepe az általános hagyomány szerint július 17. -, ezért a róluk szóló tanulmány a IV. júliusi kötetben található.2 A szentek életét feldolgozó munkaközösséget az alapító Bollandus (1596-1665) jezsuita atyáról bollandistáknak nevezték el. Bollandus egyik legkiválóbb munkatársa Gottfried Henschenius SJ (1619-81). A szentjeink életére vonatkozó anyag összegyűjtése, illetve feldolgozása az ő nevéhez fűződik. A tudós jezsuitáknak természetesen rendelkezésére állott Boldog Mór legendájának szövege, ami a XV. század elején készült másolatban ma is Belgiumban található, valamint a liturgikus könyvek és a lengyel történészek adatai. Tanulmányunkban azonban különleges helyet foglal el két személy adatszolgáltatása, akik Henschenius-szal kapcsolatban állottak: elsősorban egy magyar jezsita Trencsénből, R Vid László, és egy bencés főapát Pannonhalmáról: Magger Piacid. A jezsuiták 1645-ben telepedtek le Trencsénben, és kollégiumuk fenntartására megkapták a szkalkai apátság romos épületét, ill. az apátság birtokait. Magáról Vid Lászlóról a pannonhalmi Főkönyvtár kéziratos jezsuita anyagában sikerült életrajzi adatokra bukkanni.3 Homonnán született 1619-ben, 1636-ban lép be a jezsuita rendbe. Már fiatal korában rendkívüli buzgóságnak adja jelét. Elsősorban az akkori királyi Magyarország területén működik; nagyszombati, majd pozsonyi munkássága után Trencsénben lesz újoncmester, rektor, majd tartományfőnök-helyettes (1658-64). Az első magyar jezsuita generáció hősies alakjai közé tartozik. 1687-ben hunyt el ez a kiemelkedő szerzetesi és apostoli lelkű férfiú, aki a magyar szentek tiszteletének is egyik előmozdítója. A két szent remetéről ő küldi a legtöbb információt bécsi elöljáróin keresztül a bollandistáknak. Az Acta Sanctorum tanulmányában szó szerint olvashatjuk: "...ezeket a tudósításokat leginkább P. Vid László, a mi trencséni kollégiumunk és noviciátusunk rektorának köszönhetjük, aki szorgalmasan 383
