Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
"Non curavi de hoc". (Nem tudom, Nem emlékszem, Semmit sem tudok erről. Nem törődtem ezzel.) És e tekintetben nincs különbség a gazdagabl vagy szegényebb vallomástevők között. Néhányan magyarázkodnak: "Numquam fui conversatus cum ea,..."5 (Sohasem találkoztam vele...) "Nolo mentiri, quia non mansi hic..."6 (Nem akarok hazudni, mivel nem laktam itt.) Legföljebb hozzáteszik: "Audivi dicere, quod dicta virgo Margaretha erat bona femina et sancta". (Hallottam, hogy mondták, jó és szent asszony volt.), vagy: "et semper voluit habere paupertatem, et quod malas vestes portabat et petiatas"7 (A szegénységet kívánta, és rossz foltos, ruhákat hordott). Az ilyen adatokat szolgáltató azonban már a kevés jobban értesült közé számított. Ennél többet csak azok mondhattak, akik a szigeten vagy még inkább a kolostorban lakóktól értesültek, de ők is csak hallomásból. A világiak között kivételnek számít a már említett Károly vitéz, budai bíró, aki állíthatta magáról "vidi et audivi" (láttam és hallottam). Éppen ezért hozzá a többi tanú nem mérhető. A megjelentek tehát Margit életéről szinte semmi ismerettel nem rendelkeztek, s vizsgálva a vallomásokat úgy tűnik, ezt nem is érezték fontosnak. Annál inkább számon tartották c§odatévő erejét. Pontosan tudták, ide kell jönniük. A vizsgálóbiztosok olykor megkérdezték: "Que est illa sancta Margaretha, per gratiam cuius hoc factum est?" (Ki is ez a Szent Margit, akinek a kegyelme által ez a dolog történt?), "ubi est illa sancta Margaretha" (hol van ez a Szent Margit?), hátha az Egyház valamely más Margit szentjétől kérték a segítséget. A tanúk azonban mindig pontosan megjelölték, kiről volt szó. Itt a szigeten nyugvóról, "ad quam venimus in peregrinationem"8 (akihez zarándoklatra jöttünk). Ezzel kapcsolatban még meg kell jegyeznünk, hogy a vallomások általában megdöbbentő tájékozatlanságot árultak el. De nemcsak a vallomástevőtől idegenebb, távolabbi kérdésekben, hanem a közvetlen környezetükre vonatkozólag is csekély az ismeretük. Legnagyobb gondot az idő (életkorok, dátumok) számontartása jelentette. Egyikőjük tudatlanságát restellve magyarázkodik, nem tudom "quia sum laica" (mert laikus vagyok). A csodák híre azonban futótűzként terjedt. Legtöbben ezekről valamely rokonuktól, szomszédjuktól, plébánosuktól, gazdagabbak a náluk szolgálóktól, szerzetesektől vagy csak egyszerűen úgymond a keresztényektől hallottak. Előfordult, hogy a forrásra már egyáltalán nem emlékeztek, s így fogalmaztak "az egész világ ezt beszéli", "a népek között hallottam róla". Nemegyszer ezek a hírhozók szólították föl a bajbajutottakat, forduljanak Margithoz segítségért, így növelve népszerűségét. Az egyház is szívén viselte a dolgot, ezért különösen fontos szerep jutott a helyi papságnak. Valószínű az egész országban kihirdették a szentté avatási eljárás megindulását. Egyik vallomásban a következőket olvassuk: "dum sedis apostolice nuncii venissent pro inquisitione de vita et miraculis sancte Margarete virginis facienda, prior quinque ecclesiarum publice proclamavit, quod quicunque sciret aliqua miracula facta fuisse per merita sancte Margarete, veniret ad prefatos nuncios et eis diceret veritatem"9 (midőn az Apostoli Szék követei ideérkeztek, hogy vizsálatot folytassanak Szent Margit élete és csodái felől, a pécsi prior nyilvánosan kihirdette, ha valaki tud valamilyen Szent Margit érdemei folytán történt csodáról, menjen az említett követekhez, és mondja el nekik az igazat). Híre teijedésének vannak egyedibb esetei is. Például a király követségében Szicíliából hazatérő Kadarkalász nemzetségbeli Sándor, midőn Ausztriában járva fogságba esett, szolgáját küldte haza a váltságdíj összeszedéséért. Az visszatérve hozta a hírt a rabságban sínylődőknek: "nem kell félnetek, van egy új szent Magyarországon, Béla király lánya Szent Margit, aki igen sok csodát tesz... az egész ország hozzá igyekszik, én is elmentem."10 Péter, az esztergomi egyházmegyében lévő Várkony Szent Jakab-templomának papja pedig a kérdésre, honnan tudja, hogy a vallomásban említett fiú a sírnál gyógyult meg, így felelt. "Dictus comes, pater illius pueri surrexit in predicatione et dixit, quod dictus filius suus sanatus erat apud sepulcrum sancte Margarite"11 tehát a fiú apja, mellesleg igen előkelő, hisz ispán, prédikáció közben állt föl, és a hívek előtt mondta el a történteket. Az eset Szent Jakab ünnepén, a templom búcsúnapján történt. Több mint kétszázan voltak jelen, köztük a környező települések papjai, az ispán teljes kísérete és a Domonkos- rend győri alprioij a. Az apa bizonyságképp magával hozta gyógyult gyermekét is. Adolog híre ezután még tovább terjedhetett, hisz a fiú később a királyi udvar szolgálatába állt.12 284
