Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
Margit ismertségét támasztja alá a halálával kapcsolatban följegyzett csodák sora is, mely szerint ekkor több, egymástól távol lakó embernek megjelent, hogy közölje halálhírét, egyszersmind buzdítva őket, jöjjenek hozzá, ő majd könnyít terheiken. Szinte az ország egész területéről sereglettek ide az emberek. Sokan érkeztek Budáról, Pestről, aközeli településekrő: Budaváraljáról, Felhévízről, Szenterzsébetfalváról. Ők helyzetüknél fogva könnyebben szerezhettek tudomást Margitról és a hozzá fűződő csodás eseményekről. A váci, esztergomi, egri, zágrábi, pécsi, kalocsai és váradi egyházmegyék területéről is számosán megjelentek. A zarándokok nemzetiségüket tekintve főleg magyarok voltak, de megfordult itt német, besenyő, tót (szlovén), más szláv, sőt kun is. Főleg magyarul, esetleg németül, a néhány műveltebb latinul vallott. A zarándokok helyzetüket tekintve átfogták szinte az akkori társadalom egészét. Az egyszerű szegény szabadoktól a világi előkelőségeken, az egyházi rend tagjain át egészen a királyig teljed a skála. Megfordult itt katona, bíró, ispán, apáca, begina, pap, prépost, szerzetes, bán, szabó, ács stb. V. István és Kun László is eljött, így az 1270-es években nemzeti kegyhellyé alakult a sziget. A zarándokok viselkedésében a társadalmi hovatartozás nem jelentett különbséget. Szilárdan hittek Margit szentségében. Határozottan állították, "per merita beate Margarite" (Boldog Margit érdemei folytán), "ad invocationem istius sancte Margarite" (ennek a Szent Margitnak a segítségül hívására) gyógyultak meg. "Hodie et omni tempore pono spem meam in sanctitate sua et in orationibus suis" (ma és minden időben az ő szentségébe és könyörgéseibe helyezem reményemet). Egy apácává lett özvegy a kérdésre, honnan tudja, hogy ez a Margit szűz adta vissza lánya látását, így felelt: "Homo hoc facere non poterat, sed beata Margaretha hoc fecit dicte füie mee, et nullus alius"13 (ember ilyet tenni nem volt képes, de Boldog Margit megtette ezt a lányomnak és senki más). Annyira hathatós közbenjárónak számított, hogyha az első zarándoklat nem járt sikerrel, gyakran másodszor, sőt harmadszor is visszatértek, "per tres vices veniebamus ad honorem sancte Margarite", mondta egyikük. Ha pedig valamely új betegség adódott, a legtermészetesebb módon ismét hozzá folyamodtak. Nemcsak sírja jelentett menedéket. Ezzel kapcsolatban az egyik tanú így nyilatkozik: "oly nagy reményem van benne, hogy midőn rablók közepette és szerfölött veszélyes helyeken ellenségeim között erdőkön mentem át, ez a Szent Margit minden veszélytől megoltalmazott engem, s nem tűnt úgy, hogy bárki is képes lenne ártani nekem."14 A Kadarkalász nemzetségben Sándor pedig így szemlélteti a Margitban való hit mélységét: "nagy bizalmam volt benne. A Pater noster elmondásával és a hozzá való imádsággal szolgáltam neki. Ezután az említett toronyban megjelent nekem éjszaka egy köpeny nélküli, igen bő és nagy fehér kámzsában lévő lány, és azt mondta nekem: "tantam spem habeas in ista sancta Margaretha, sicut in sancta Elisabeth"15 (akkorra reményed legyen ebben a Szent Margitban, mint Szent Erzsébetben). Általában gyakoriak a tanúk efféle megjegyzései: "Rogabam semper gratiam sancte Margarite" vagy kicsit részletesebben: "Quando ego habeam debilitatem aliquam et filii mei aliquam adversitatem, ego reccurro ad istam sanctam virginem Margaretham, et ipsam rogo, et habeo quod peto."16 (Amikor valamiféle gyengeségem van, vagy a fiamnak van valami baja, ehhez a szűz Szent Margithoz futok, őhozzá könyörgök és megkapom, amit kérek.) Persze látnunk kell, a jegyzőkönyvben csak a valamilyen módon sikerrel jártakról kapunk képet, s a meghallgatatlanul távozottak megnyilvánulásait nem igen ismerjük. Tudunk egy néma, paralí- zises férfiről, aki a sírnál csak részben nyerte vissza az egészségét. Visszakapta beszédképességét, a paralízis is majdnem távozott, de kezének és karjának bénasága visszamaradt, "de qua curatus est postea ad sepulchrum S. Ladislai Regis."17 Tehát újabb zarándokúira indulva Szent László király sírjánál épült föl teljesen. A problémának ilyetén való megoldása nem lehetett egyedi eset. Á vallomástevők tehát nem tagadják el, ha más közbenjárását is segítségül hívták. "Szűz Mária és Szent Margit segítségével történt a gyógyulás" - mondta egy másik. Ritkán előfordult Margit szentségét illetően kétkedés. Anna úrnő lánya, Margit soror hitetlenségében így szólt: "Ha ez a nő, aki ennyire béna, fölkelne és meggyógyulna, elhinném, hogy Boldog Margit szent."18 Egy paralízises nő, mikor már Szent Jakabtól Szent Domonkos ünnepéig a sírnál tartózkodott minden eredmény nélkül, a szívében így sóhajtott: "Deus, qui est salvator noster et sancta Maria, detis potestatem isti sancte Margarethe, quod sanet me, si verum est, quod ipsa sit sancta"19 azaz Isten és Szűz Mária adjatok hatalmat ennek a Szent Margitnak, hogy 285
