Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - III. Kereszténység és Kelet-Európa
A múlt század közepén a kb. 350 ezres ruszinság (másfélezres értelmiséggel) nem rendelkezik anyanyelvi sajtóval. Minthogy Popovics püspök 1848-ban a forradalom mellé áll, a teológia hallgatói honvédnek állnak be, a püspök 49 után házi őrizetben van, sajtót tovább sem kaphatnak annak ellenére, hogy a renegát Dobijánszky tevékenysége és az epeijesi egyházmegye "tartózkodása" következtében a ruszinság Bécstől több nemzetiségi jogot kap. Az anyanyelv használata az iskolákban és a közéletben Dobrjánszkyék számára azonban az orosz nyelvet jelenti, lényegében innen datálódik az 1945-ig, sőt napjainkig tartó nyelvi harc a russzofil, ruszinofil, ukránofil és hungarofil irányzatok között (Medve 1988). Az első sajtó, a Vesztnyik... Bécsben jelenik meg a ruszinok számára. Megszűnése után a Szent István társulat támogatásával jelenik meg a Cerkovnaja Gazeta, majd a Cerkovnij Vesztnyik Pesten, a már említett Rakovszky szerkesztésében. Orosz nyelvűségük és olvasóközönség hiányában megszűnnek. 1867-től van ungvári kiadású cirillbetűs sajtó a megalakult Nagy Szent Bazil Társaság kiadásában. A Szvet, a Novij Szvet, a rövid életű Szóvá, majd a Lisztok orosz nyelvűek és csak tengődnek. A Nauka, majd a Kárpát és a Negyilja nyelvük és olvasótáboruk, ill. az olvasni tudók növekedése következtében már életképesebbek. Az eperjesi Nase Otecsesztvo (1916-tól) feladja nemzetiségi jellegét, azaz a cirillbetűs írásmódot. A sajtó az említett társulat, ill. az egyház irányítása alatt áll. Minthogy e rövid tanulmány nem teszi lehetővé a lényegesen több figyelmet megérdemlő sajtó értékelését, bizton kijelenthető, hogy a kárpátaljai ruszin sajtó a múlt század második felében európai színvonalra küzdötte fel magát. A századvégen megjelenő magyar nyelvű unitus sajtó a magyar görögkatolikusok tájékoztatása mellett azt a célt is szolgálta, hogy a ruszin nép életét, kultúráját és néprajzát a magyarsággal is megismertesse. (Vo. Arany és Jókai megnyilatkozásait: Ethnographia I. 1890 ki.; Koszorú, 1864. okt. 23.) Magyar nyelvű unitus lapok: Kelet, Görög katolikus Szemle, Kárpáti Lapok, Görög katolikus Hírlap. A legkiemelkedőbb szerzők és munkatársak a klérus tagjai. Az eperjesi ukrán filológiai fakultáson használt Kresztomátiában szereplő 27 kárpátaljai író közül 19 a klérus tagja, de a többiek is az egyházhoz kötődnek; tanárok és kántortanítók (Rudlovcsak 1976). A legismertebb írók és szerkesztők: Duhnovics, Kralickij, Mitrák (a szótárszerkesztő), Rakovszky, Szilvay, Fencik, Sztavrovszky-Popradov, Homicsko, Da- nilovics, Zlocky, Volosin. Külön kiemelendő a nemzeti kultúra ápolásában a részben folyóiratokban is publikált, de gyűjteményekben is megszerkesztett és csak a napjainkban közzétett rendkívül értékes folklór anyag. A 14 "kötet" gyűjtői mind "éneklészek", tanítók és papok (szerzetesek). Minthogy ruszinföldön nem alakulhattak ki urbánus centrumok, de még köznemesi udvarházak és felekezeti kollégiumok sem (Medve 1988, 192), így a kulturális élet szerény központjai a parochiák és a tanítók házai (vö. Sziklay 1974). A püspöki körlevelek állandóan szorgalmazzák a parochiális könyvtárak létrehozását (Kelet, 1888/43.). A könyvtárkérdést már Bacsinszky püspök szívügyének tartja, a tetemes külföldi és hazai cirillbetűs könyvállomány a jezsuita rend feloszlatása után az ungvári gimnázium könyvtárával bővül (Blanár 1913, 323-327; Hodinka 1910, 682- 702). A híres püspöki könyvtár és levéltár 1949-től a szovjet állam tulajdona. A bazilita kolostorok (Csemekhegy, Kisberezna, Krasznibród = Laborcrév, Misztice, Bukó- chegy, Husztboronya, Bikszád, Máriapócs) mellett könyvtárak és iskolák is működnek (Ojtozi 1982), igaz, világiak számára csak Máriapócson (Medve 1984). Az iskolaügyet érintve meg kell jegyeznünk, hogy a művelődés fejlődésében ez a terület a legelmaradottabb, s ezért bizonyos mértékben a lelkészkedő papság is okolható. Annak ellenére, hogy a szepességi Poracs faluban már korán működik iskola (Csuma 1967, 9.) a kétkezi dolgozók túlnyomó többsége az első világháború előtt analfabéta. A püspöki rendelkezések Olsavszkytól kezdve Firczákig kiemelten foglalkoznak az iskolaüggyel, falvakban az oktatást megszervezik, Ungváron (1794) majd Eperjesen is (1895) "preparandiumot" hoznak létre, működik az ungvári, kassai, lőcsei és eperjesi gimnázium, ahová ruszin tanulók is járhatnak (és főleg Ungváron járnak is), de csak a jóbb módú és értelmiségi szülők gyermekei. A Ratio educationis megjelenése után Popovics Demeter szervezi az iskolákat és neveli a tanítókat, az örökébe lépő Kricsfalusy György 22 évig végzi ezt a tevékenységet. Kazinczy öt "orosz", azaz unitus iskolát alapít (Vo. Kazinczy művei II. Bp. 1979). A95%-ot kitevő felekezeti iskolát a nyomorban élő népnek kellene eltartania, de már nem lehet számítani az elszegényedett hívek áldozatkészségére. Már akkor is hazánk az európai kultúrállamok közül igen keveset költött kulturális célokra." A tudomány és a művészet 233
