Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
H. KOLBA JUDIT A GYŐRI PÜSPÖKI KINCSTÁR KIALAKULÁSA Az egyház évszázadok óta előíija, hogy a templomi szertartásokhoz milyen edények, textiliák hansználandók: ezeket nevezzük liturgikus tárgyaknak. Az újonnan épített templomok belső díszítése mellett legalább annyira jelentős volt, hogy a kor stílusának megfelelő formájú és díszítésű edényeket - kelyheket, ostyatartókat, kereszteket, gyertyatartót, a XIII. századtól úrmutatót ill. miseruhákat készítsenek a szertartások, a liturgia számára. Ezek a tárgyak az évszázadok folyamán elsősorban ajándékozások útján bővültek: vagy egyenesen a székesegyház számára rendelve vagy a püspökök ill. kanonokok saját tulajdonának hagyományozása által. A liturgikus tárgyakat elsősorban a sekrestyék szekrényeiben őrizték, majd számuk növekedésével a székesegyházi tornyok emeletén vagy egyéb helyiségeiben vigyáztak rájuk: így ezek voltak az első kincstári helyiségek. A győri székesegyház kincstárának kialakulását kísérnénk ezúttal végig, melynek mozgalmas története egyenlő a város történetével, s egyúttal a magyar történelem egy jellemző szelete. Kezdete Szent István idejébe nyúlik vissza: a feltételezések szerint 1033-ban építették - a mai mellett - az első püspöki templomot. Az eredetileg egyhajós templom a XII. század közepén bővült háromhajóssá. Szent István maga törvényben írta elő, hogy az új alapítású templomok számára, a liturgikus cselekményekhez szent edényeket, misekönyveket és miseruhákat adjon az alapító. Sajnos, se ebből az időből, de a következő két évszázadból se maradt egyetlen darab a biztosan gazdag felszerelésű püspöki templom anyagából. A XIII. században a tatárok szinte az egész várost, nem sokkal később Frigyes osztrák herceg katonái a maradékot égették fel. A század közepén Omodé püspök építtette újjá a székesegyházat, melyet 1280 körül - Dénes püspök idején - kétszer is kifosztottak. A XIV. században Kálmán püspök (Nagy Lajos féltestvére) vezette az első gótikus átépítést, 1337 és 1375 között. Ennek a fényes korszaknak két töredék emléke maradt: az elefántcsontból faragott diptichon egy szárnya (Mária életének jeleneteivel) és egy szintén elefántcsont, fémpántos ládika. Mindkettő erős francia kapcsolatokra utal, ottani darabok. A XV. század elején országos küzdelmek, pártharcok színhelye a város, így az építkezés csak Mátyás idejében fejeződik be: (Csupor Demeter 1466-80) és Nagylucsei Dóczy Orbán (1481-86) idejében. A bazilika rendkívüli szépségéről még Bonfini is megemlékezik. Csekély jelképe a két kiváló püspök mecénási tevékenységének a Csupor Demeter címerével díszített pompás kis kehely és a valószínűleg Dóczy Orbán által a székesegyháznak adott firenzei bársony kazula. Bakócz Tamás, Mátyás kedvelt püspöke 1486 és 1494 között töltötte be a győri püspöki széket. A székesegyházra maradt remek ezüstfonallal kivarrt kárpitja, melyen évszázadokon keresztül a Szent László hermát tartották. A XVI. század a nagy pusztulások és a tűzvészek kora. S mindezt tetőzte az 1526. jún. 27-i határozat, melyben a király elrendelte, hogy a püspökök és káptalanok a liturgikus célra szolgáló arany és ezüst tárgyakat kötelesek - felerészben - beküldeni a pénzverőbe, a török elleni háború költségeihez való hozzájárulásként. Győrből hamarosan elszállíttatta Bánffy Zsigmond a nagyér- tékű anyagot, sajnos, nincs lista, melynek alapján követni lehetne a jelentős csökkenést. A török háborúk idején Győr, Bécs elővárosa lett, védőbástyája, így többnyire osztrák őrség tartózkodott a püspökvárban és a székesegyházban, ugyanitt őrizték a fegyvereket és a lőszert is. A várost többször felgyújtották az osztrákok, 1529-ben még a törökök is "égett városnak" nevezték. Az 1529-es tűz annyira károsította a belső berendezést, hogy a szertartáskönyvek is elégtek, és Pozsonyból kellett kölcsönkérniük. 1554-ben a kapitányok a székesegyház teljes lebontását javasolták I. Ferdinándnak - a pápai nuncius közbenjárása mentette meg a teljes megsemmisítéstől. 1569-ben Miksa elrendeli, hogy a káptalan adja át teljesen a templomot a katonaságnak, mondván: az úgyis romos épületből az oltárokat átszállítják a szintén romos Szent István templomba, végül elállnak ettől a tervtől is. Az 1580-as években villám robbantotta fel a felhalmozott lőszert, míg 195
