Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
Pozsony, Győr - összevetve itt jelentkezik a legtöbb udvari szolgálatot betöltő kanonok 24 személy, vagyis 17%. A 24 budai személy közül 13 működött kancelláriai illetve kúriai jegyzőként. Az első kérdésre az ő életpályájuk vizsgálatával próbálok választ adni. Úgy tűnik, köztük mind a két típus szerepel: vannak, akik kanonikátust kapnak jegyzői szolgálatuk jutalmaként vagy fizetségéül, de olyanok is akadnak, akiket mint kanonokokat "kérnek át” hosszabb-rövidebb időre udvari szolgálatra. Az első típus többféleképpen is realizálódhat. A 13 személy közül négy először a királyi udvarnál jegyzősködik, majd átkerül a káptalanba, és ott kiveszi a részét a hiteleshelyi munkából. Másoknál ugyanez az út figyelhető meg, de van egy 1-2 éves átmeneti periódus, mikor még a királyi udvarban is jegyzősködik, és már a káptalannál is működik hiteleshelyi kiküldöttként. Szintén négyen vannak, akik ilyen utat járnak be. Ez a négy-négy személy tehát jutalom-, helyesebben végkielégítésképpen kapja a kanonikátust, hiszen vagy azonnal, vagy egy rövid átmeneti idő után elhagyja a kancelláriai vagy kúriai szolgálatot. Velük szemben, de még mindig ennek a típusnak képviselőiként, ketten úgy kapnak budai kanonikátust, hogy utána sem hagyftak fel jegyzői szolgálatukkal, a káptalani hiteleshely munkájába soha nem kapcsolódnak be, úgyhogy az ő esetükben a javadalom az udvari szolgálat fejében járó fizetésnek tekinthető. Egyikük, Hásságyi István kanonikátusáról csak javadalomadományozó oklevele révén értesülünk, másikuk, Tordai Salatiel pedig 1500-ban budai és erdélyi, 1501-ben esztergomi kanonokként és zólyomi főesperesként, 1504-ben dobokai főesperesként és erdélyi kanonokként, 1505-ben pedig ugocsai főesperesként ismert. Ugyanakkor végig Budán él és kancelláriai jegyzőként dolgozik, ilyen minőségében ír alá egy elismervényt is 1506-ban. Még ehhez a típushoz sorolom Leleszi Mihályt is, méghozzá ahhoz a legelső variációhoz, melynek képviselői először jegyzőként működnek, majd azzal felhagyva a káptalani hiteleshelyen kezdenek tevékenykedni. Az ő esetében azonban a későbbiekben jelentkezik egy olyan figyelemre méltó közjáték, ami inkább a másik típusra emlékeztet. Ő ugyanis 1470 és 1479 között kancelláriai jegyzőként működik, majd 1481 és 1500 között budai kanonok, sűrűn találkozunk nevével káptalani kiküldetések során. Egyetlen esetben, 1486-ban azonban neve ismét udvari szolgálat kapcsán tűnik fel, ekkor ugyanis országbírói kiküldött. Ezt a jelenséget csak úgy tudom megmagyarázni, hogy esetleg pillanatnyi "káderhiány" lépett fel a kúriánál, és emlékezvén korábbi szolgálataira, egyetlen alkalomra "átkérték" a káptalantól. A másik típust ketten képviselik, ami mutatja, hogy ez nem általános gyakorlat. Gyulai László 1507-ben budai kanonokként tűnik fel és szolgál a hiteleshelyen. 1509 és 1511 között az udvarban ténykedik mint országbírói, majd nádori kiküldött és jegyző, ezalatt hiteleshelyi tevékenységében csend van. 1512 és 1523 között ismét a káptalanban szolgált, több nyom udvari tevékenységére nincs. Még színesebb ennél Óbudai Bak János esete. O 1503 és 1505 közt leleszi konventi jegyzőként működött, majd visszakerült szülőhelyére, és 1505 elején budai kanonok lett. Szolgált is a hiteleshelyi munkában. 1506-ban azonban a királyi udvarban tűnt fel, mint országbírói jegyző tevékenykedett. 1507 tavaszán ismét hiteleshelyi tevékenység közben látjuk, aztán néhány évre eltűnik: a krakkói egyetemen tanul. Hazatérte után végleg a káptalan kötelékében tevékenykedik. Kettejük esetében tehát a Mályusz szerint a korábbi korszakokat jellemző, archaikusabb típus jelentkezik, mikor képzett, a hiteleshelyi tevékenység révén gyakorlott egyházi személyeket alkalmaznak hosszabb-rövidebb időre az udvarnál. Az ő esetükben tehát nem fizetség a javadalom. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy milyen udvari szolgálatért milyen szintű javadalmat várhatott a hivatalnok. A vizsgált 46 személy közül a legelőkelőbb javadalmakat a diplomaták és a királyi titkárok kapták. Ez a két tevékenység elég szorosan összefonódott, a titkárok egy része ugyanis a belkor- mányzat ügyeit intézte, más részük pedig követségekben járt,8 de voltak személyi átfedések is, emellett nem mindegyik diplomata volt egyúttal királyi titkár is. Az ilyen szolgálatokat teljesítő 18 személyből 14 kapott nagy- vagy kisprépostságot, illetve az igen előkelő fehérvári őrkanonikátust. A 14-ből 12 püspökségre is emelkedett (köztük mind a 6 diplomata). Továbbá hozzájuk számolom Sári Pétert is, aki Hunyadi János kancellárjaként működött, s ennek jutalmaként kapta fehérvári őrkanonikátusát, később pedig ő lett az első királyi titkár Mátyás reformjainak eredményeképpen. 184
