Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
Ennek a 19 személynek a javadalma egyértelműen fizetségképpen funkcionál, mindvégig királyi szolgálatban maradnak, nem költöznek a káptalani székhelyre. Az a négy személy, aki eme tevékenységéért csak egyszerű kanonikátust kap, máshogy lesz kárpótolva. Kosztolányi György diplomáciai pályája végén a pápai udvar tisztviselője lesz, és pápai rezervációval kap veszprémi és fehérvári, tehát két javadalmat, Trevisói Simon magyarországi ténykedése kezdetén már esztergomi olvasókanonok, később emellett antivari majd patrasi érsek is, a fehérvári kanonikátus számára pusztán jövedelemkiegészítés. Szántai Mihály budai kanonikátusát még pályája kezdetén, esetleg más csatornák révén szerezte, utolsó diplomáciai útja idején viszont emellett már erdélyi kanonok is, később pedig dobokai főesperességet is kapott. Végül Kisszelői Acél Ferenc királynéi titkársága révén jut váci és pozsonyi kanonikátushoz, később lesz királyi titkár és a pozsonyi prépostság adminisztrátora; már folyamatban volt préposti kinevezése, mikor utolérte a halál. A diplomaták és titkárok mellett a királyi kincstartóságon működő alkincstartók számíthattak előkelő javadalomra. Az eme szolgálatokat ellátó két személy mindegyike prépostságot kapott. Ók korábban említett társaikhoz hasonlóan ezt fizetségként kapták, és az udvarban maradtak. Az udvari szolgálatok középső szintjét azok a tevékenységek jelenthették, melyekért már nem előkelő prépostságok, de még jelentősebb javadalmak jártak: Móré János tárnoki szolgálatért kapta a fehérvári őrkanonokságot (később dömösi prépost is lett), Máté pedig kancelláriai főjegyzőségé- ért a budai olvasókanonokságot. Ők is a királyi székhelyen működtek, nem költöztek be a káptalanba. A királyi udvarban teljesített szolgálatok alsó szintjéért csak egyszerű kanonikátus jár, egyes esetekben kisebb káptalani méltóság is. Egy királyi kamarás (Mihály budai kanonok) és a budai tárnoki ház levéltárosa (Vasvári Fodor Lőrinc budai kanonok) mellett itt jön szóba a kancelláriai és a kúriai jegyzőség, melyről a budai káptalan esetében már részletesen szóltam. Az ottani 13 személy mellett még 4 fehérvári, 2 pozsonyi és 1 győri javadalmasról tudunk, aki udvari szolgálatának köszönhette beneficiumát. Míg a budaiak kivétel nélkül mind egyszerű kanonikátust kaptak (Pölöskei Mihály csak később lépett elő éneklőkanonokká), a fehérváriak közül ketten ottani kisebb méltóságot is nyertek: Újlaki Gergely olvasó-, Gyulai András éneklőkanonok lett. Semmi arra utaló nyom nincs, hogy valaha is Fehérvárra költöztek volna (nevük csak méltóságsorokban fordul elő). Bátmonostori Imre fehérvári kanonokként volt a személyes jelenlét jegyzője, ő tehát szintén nem a káptalani székhelyen élt. Egy évre rá még feleségét is említik, tehát nyilván világi ember volt, s javadalma csak fizetségül szolgált. A pozsonyiak közül Schombergi Pelltel György kancelláriai jegyzősége alatt egyből pozsonyi prépostként tűnt fel, de javadalmát nyilván nem pusztán itteni szolgálatának, hanem jó ausztriai kapcsolatainak és V. László személyes kegyének köszönhette; hamarosan ki is ugrott, egy éven belül már diplomataként működött. Másikuk, Hodosi Tamás viszont nádori jegyzősködése után nyilván "végkielégítésképp" kaphatta pozsonyi kanonikátusát, mert Pozsonyba is költözött, tevékenyen részt vett a káptalan hiteleshelyi munkájában. Ehhez hasonló az egyetlen győri, Dombrói Mátyás példája is: ő is otthagyta az udvart, és beült kanonikátusába, később pedig komáromi főesperessé is előlépett. A fentiektől jellegében igen eltérő udvari szolgálatot, ekkor már csak kizárólag egyházi tevékenységet végzett a budai királyi kápolna. Tagjai közül Gergely királyi káplán hűségesen követte Mátyást minden útjára, hadjáratai során is ő misézett neki. Eme szolgálata fejében kaphatta győri kanonikátusát, azonban továbbra is a király környezetében maradt. Hausleiteni Prechtel Farkas udvari pap és Garsi Greimel János, a királyi kápolna énekese viszont "végkielégítésképpen" kaphatta pozsonyi kanonikátusát, mert oda is költözött. Az udvari szolgálat mint javadalomszerzési lehetőség vizsgálata kapcsán még egy jelenségre szeretnék röviden kitérni. Hat személy esetében kimutatható, hogy mielőtt a vizsgált négy káptalan valamelyikében javadalomhoz jutott volna, vagy már kanonikátusa alatt nem ő, hanem egy rokona tűnik fel a királyi udvarban. Feltételezésem szerint az udvari tisztviselő járhatott közben ezen esetekben rokona javadalomszerzésénél. Ez nagyon könnyen elképzelhető Mecskei György királyi titkár és Barcai János, a kiskancellária levéltárosa esetében (az előbbi győri, az utóbbi fehérvári kanonikátust juttat egy- egy rokonának), hiszen nekik már volt fizetségképpen kapott egyházi javadalmuk: Mecskei szepesi prépost, Barcai pedig egri olvasókanonok volt. A többiek esetében ez nem áll fenn, de így is elképzel185
