Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - II. Kései középkor
KÖBLÖS JÓZSEF KANONOKOK ÁLLAMI SZOLGÁLATAI A KÖZÉPKORVÉG MAGYARORSZÁGÁN A feudális kötöttségek és szemléletmód miatt a Mátyás- és Jagelló kori Magyarországon az állami hivatalnokok bérezése még csak csírájában jelentkezett, ezen réteget a jól bevált hagyományos módokon: nemesítéssel vagy birtokok adományozásával, illetve a familiaritás keretei között "fizették". Ezek között a fizetési módok között szerepelt a különféle egyházi javadalmakkal (püspökség, prépostság, kanonikátus, plébánia) való jutalmazás is, melyet a XV. század második évtizedétől kezdve hosszú ideig konzervált az akkor kialakult egyházpolitikai szituáció. Zsigmond király ugyanis a konstanzi zsinattal jóváhagyatta a magyar királyok főkegyúri jogát, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogy uralkodóink megszerezték az összes magyarországi egyházi javadalom feletti rendelkezés jogát. Azt a tényt már igen sokan és sok oldalról megvilágították, hogy a középkorban az egyház és a kultúra1, az egyház és az államkormányzat2 mennyire összefonódott, hogy milyen fontos szerep jutott a tanult egyháziaknak a királyi udvarokban. Mályusz Elemér mutatott rá arra, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy a király egyházi személyeket vonna be a kormányzás munkájába. Ez legfeljebb a magyar középkor első felére volt igaz, kb. a XIII. század közepéig, amíg uralkodóink ha akartak, se tudtak volna találni máshol elegendő tanult személyt. A XIV. századra már egyértelműen az volt a jellemző, hogy a kormányzásban valamely szinten közreműködő, tehetséges személyek nagy részét a király egyházi javadalommal fizette. Különbségek legfeljebb abban mutathatók ki, hogy az egyes szolgálati típusok mikor szakadtak ki ebből a javadalmazási szisztémából. Ez először a királyok udvari orvosainál kövekezett be. Őket az Anjou és Zsigmond korban még egyházi javadalmakkal fizették. A királyi kincstárból rendes évi fizetést a XV század végétől kezdenek kapni.3 Valamivel később tűnnek fel az első fizetett világi alkalmazottak a személynöki irodában és a kincstartói hivatalban is, ami azonban a kancelláriák alkalmazottait és a diplomatákat illeti, átmeneti időszaknak lehetünk tanúi. Itt ugyanis a különféle posztokon egészen a XVI. század közepéig egymás mellett dolgoznak fizetett világiak és egyházi javadalommal dotált személyek is. Vizsgált időszakunkban tehát még csak elkezdődött, korántsem vált általánossá a kormányzati posztok világi hivatal módjára történő működtetése.4 A következőkben a budai, a fehérvári, a győri és a pozsonyi káptalan 1458 és 1526 közti tagjainak vizsgálatával5 próbálok választ adni az alábbi kérdésekre. Az állami hivatalnokok közt feltűnő kanonokok illetve a korábban az államapparátusban működött javadalmasok mennyiben tekinthetők a királyt szolgáló egyháziaknak, s mennyiben kano- nikátussal fizetett világi hivatalnokoknak? Az egyes egyházi testületeknél mekkora az állami szolgálatot végzők aránya? Milyen jellegű szolgálatokért milyen szintű javadalom járt? Milyen életpálya-típusok jellemzik a vizsgált személyeket? Az első kérdésre plasztikus választ kínál a királyi kancellária és az udvar közelében működő budai káptalan mint országos hatáskörű hiteleshely kapcsolatának vizsgálata. Arra a tényre már Kubinyi András is rámutatott, hogy a prépost általában királyi titkári beosztásban működött, és a királytól neki adományozott kegyúri jogával élve sokszor nevezett ki budai kanonokká udvari tisztviselőket is.6 Bónis György ezt az összefonódást egyetlen személy életpályájának megrajzolásával tette megragadhatóvá. Magyi János 1476 tavasza és ősze között a budai káptalan jegyzőjeként működött, eközben nyártól a kancelláriában is feltűnt, majd télen közjegyzői kinevezést is kapott. Néhány évi szolgálat után szakított Budával, és közjegyzőként kezdte keresni kenyerét. Számára a kancellária és a káptalan közti láncszem nyilván Karai László prépost és alkancellár volt.7 Adataink a fenti megállapításokat egyértelműen megerősítik. Hat budai prépost működött királyi titkárként, közülük ketten pedig diplomataként. A másik három testülettel - Székesfehérvár, 183