Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
jeles napjai, továbbá helyi adottságok határozták meg. A terminusok számát az is korlátozta, hogy a földesúr gyakorlati okból renszerint azonos vagy mindössze egy időpontban különböző fizetési határnapokat szabott meg több birtoka (Csorba, Vazsec, illetve Szalók, Kuncfalva), sőt egész uradalma számára. Aterminusok közti különbség ebben az esetben rendszerint a települések templomának eltérő ünnepeiből adódott, nevezetesen abból, hogy az ajándékadás egyik időpontja egybeesett a helyi egyház ünnepével. Míg korábban a nagy egyházi intézmények védőszentjeinek ünnepnapjai szolgáltak a hatalmas szórt birtokállomány lakói számára fizetési határnapul, addig a XIII. század végétől a falusi templomok sokasodásával egyre inkább a helyi egyház ünnepe, védőszentjének vagy felszentelésének napja, fonódott össze az adózással. A templomok számának gyarapodásával egyre több településen érvényesült a szabolcsi zsinat előírása, a helyi egyház ünnepeinek megülése, amit a földesurak előszeretettel kapcsoltak egybe a járadékszedéssel. A fizetési határnapok egyedi, változó eleme a plébániaegyház ünnepe lett. Erre nemcsak az ismert patrociniumok és a hátárnapok egybeeséséből következtethetünk, hanem az olyan egyértelmű intézkedésekből, amelyek kifejezetten előírták, mint a pinkafői kiváltságlevél vagy a felsőlendvai uradalom urbáriuma, hogy a helybéli egyház ünnepén (in festo ecclesie, illetve in die dedicationis ecclesie) is adózni kell.54 Kuncfalva 1326. évi soltészszerződése nemcsak a templomépítés lehetőségét biztosította, hanem előre azt is megszabta, hogy a leendő egyház felszentelése napjánmennyi sört kell adni.55 Az új helyzetben az egyházi földesuraságok arra törekedtek, hogy sokszor igen régi intézményeik mellett új templomaik ünnepeit is naturális járadékkal üljék meg. Jászón a XIII. század végén két egyház létezett: a Kér. Szent János tiszteletére emelt prépostság és a Szent Mihály-templom. Apremontrei prépost a település lakóitól mindkét védőszent ünnepén szedett természetbeni járadékot, de csak a Húsvétkor és Szent Mihálykor kapott naturáliákat nevezte munerának.56 Azágrábi káptalan birtokain a székesegyház patrónusának napján, Szent István király ünnepén, is adtak ajándékot. De azokon a településeken, ahol templom épült, a helyi védőszent ünnepe lépett a régi határnap helyére. így került az augusztus 20-i munera Sziszeken a Szent Kereszt felmagasztalása, Toplicán pedig Szent Márton napjára.57 A székesegyházi patrónus ünnepét természetesen továbbra is megülték, csupán az e naphoz kapcsolódó járadékfizetők köre lett kisebb. Hasonló változás a többi egyházi intézmény birtokain is végbement.58 Ezzel a módosulással a munera után a vele összekapcsolt ünnepek is szokásossá (festa consueta), véglegessé váltak.59 Ahatámapok egyébként más okból aligha változtak. Mindössze egyetlen kivétel akadt. A zágrábi káptalan birtokain azért szűnt meg a Szent Márton-napi munera, mert a többi alkalommal esedékes ajándék mennyiségét némileg növelték, s esetlegesen bevezették a húshagyó keddi jelképes - egy tyúkból álló - adózást.60 A fizetési időpontokat a helyi egyház ünnepnapja tette igazán változatossá, egyedivé. A palettát eredeti módon tovább szintezte-bár jóval kisebb körben érvényesült-a földesúr névnapja és az adózás összekapcsolása. Az időpontok kiválasztása a földesúmak arra is lehetőséget adott, hogy személyes törekvését is megvalósíthassa. Amit a XII. századi Márton ispán esetében csak sejteni lehetett, az kézzel fogható valóság lett. A találékony földesurak nem átallották olykor saját névnapjukat megtenni fizetési határnapnak. így tett Görgei Iván, Meldur földesura, sőt Henrik rauschenbachi soltész is.61 Tótsolymosi Apród Miklós és fiai - köztük a krónikaíró János - 1358-ban Volya birtokuk betelepítésére soltészszerződést kötöttek. Ebben leendő jobbágyaik számára előírták, hogy Húsvét és Szent Miklós ünnepén adjanak ajándékot nekik. Húsvét mellé számos jeles nap közül választhattak volna másikat. Ok azonban családi ünnephez, a birtokszerző apa névnapj ához ragaszkodtak, ami mellesleg a szabolcsi zsinat által előírt egyházi ünnepre esett.62 Anaturális adók tárgyalt két rétege szervesen kötődött az egyházi ünnepekhez. Bár más járadékot is szedtek ünnepnapon, a földesúri adózás története és az egyháztörténet leginkább itt érintkezett egymással. JEGYZETEK 1. LUKCSICS Pál: A vásárhelyi apácák története. Veszprém, 1923. 55-58. Korábbi adatokat többek közt lásd FÜGEDI Erik: "Németjogú" falvak települése a szlovák és német nyelvterületen. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. SZÉKELY György. Budapest, 1953. 231, SZÉKELY György: A jobbágyság földesúri terheinek növelése és az eröszakapparátus további kiépítése. Uo. 289-292, PACH Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV-XV1I. században. Budapest, 1963. 49-50. 2. ZÁVODSZKY Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, 1904. 144 (8-9. art.), 160 (11-12,15-16. art.), 162 (26. art). Vó. uo. 199 (8. art.). 3. ZÁVODSZKY i. m. 78-79, 163-164 (37-38. art.). Az egyházi ünnepek számának korai változásairól tájékoztat Albrecht GRAF FINCK VON FINCKENSTEIN: Fest- und Feiertage im Frankenreich der Karolinger. In: Beiträge zur Geschichte des Regum Francorum. Hg. v. Rudolf 153
