Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - I. Árpád-kor

SCHIEFFER. Sigmaringen 1990. 121-129. A 34 ünnep, amelyből 1092-ben öt esett vasárnapra, vigíliákkal együtt 50 napot jelentett. így a vasár- ás ünnepnapok a megülásükre szánt napokkal együtt 96 napot tettek ki. A jelentős változások ellenére ez a szám a középkor végén mindössze néhánnyal volt több. WS. MIHÁLYFI Ákos: A nyilvános istentisztelet. Budapet, 1923. 101-10Z

4. SZABÓ Dénes: Adömösi prépostság adománylevele. (1138/1329.) Magyar Nyelv 32 (1936), 133.

5. A pannonhalmi Szent-Benedek rend története. Szerk. ERDÉLYI László, SÖRÖS Pongrác, I-XII/B. Budapest, 1902-1916. (továbbiakban: PRT) I, 679, 717. MS. uo. 720-721, 772, 790-791.

6. Codex diplomaticus et epistolaris Slovadae. I-II. Ad edendum praeparavit Richard MARSINA. Bratislavae 1971-1987. II, 166.

7. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Collegit et digessit T. SMIÜIKLAS. I1-X31. Zagrabiae 1904-1914. III, 105.

8. FEJÉRPATAKY László: A Gutkeled-Biblia. Magyar Könyvszemle 1 (1893), 16. Ml. KUMOROVITZ L Bemát: Szent László vásár-törvénye és Kálmán király pecsétes cartulája. In: Athleta patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Szerk. MEZEY László. Budapet, 1980. 102.

9. A Xm. és XIV. századi városprivilégiumok - Nagymaros 1324. évi kiváltságlevele kivételével - nem szólnak erről a terményadóról. FÜGEDI Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest Múltjából 14 (1961), 46.

10. SMICIKLAS ül, 423. A szót már Uyen értelemben használták 1201-ben és 1224-ben. Ez a két oklevél azonban dátumánál később keletkezett. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I-m. Ed. Ferdi nandus KNAUZ, Ludo vicus Crescens DEDEK. Strigonii 1874-1924. (továbbiakban: Mon. Strig.) 1,162. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II/4. Szerk. SZENTPÉTERY Imre, BORSA Iván. Budapest, 1923-1987. (továbbiakban: Reg. Apr.) 196. c. Hazai okmánytár. I-VŐI. Kiadják: NAGY Imre, PÁUR Iván, RÁTH Károly, VÉGHELY Dezső, IPOLYI Arnold. Győrött, Budapest, 1865-1891. (továbbiakban: HO) VII, 11. Az 1201. évi hamis oklevél keletkezését 1221 előttre, illetve 1239 és 1288 közé helyezik, míg az utóbbi ennél is később készült. GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-m. Budapest, 1963-1987. II, 255, PÜSPÖKI NAGY Péter: Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatárjárásig. Bratislava 1989. 123; Levéltári Szemle 40 (1990/3), 83.

11. A sok jelentésű latin szó kora középkori előfordulásairól, köztük a XI-XTI. századi magyarországi adatokról, tájékoztat Novum Glossarium. Hafhiae 1965. 967-971

12. Az idézett vásárhelyi urbárium szóhasználata mellett 1. Régi magyar glosszárium. Szerk. BERRÁR Jolán, KIRÁLY Sándor. Budapest, 1984. 69-70. Az ajándék szó a középkorban ’kedveskedésből adott tárgy’, illetve ’áldozati adomány’ jelentésű volt. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk. BENKÓ Loránd. I. Budapest, 1967,110. Az ajándék szó használatát a járadékfélékre helyteleníti HÓMAN Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest, 1921. 57-58.

13. SMIÍIKLAS m, 423. Verőce 1248. évi kiváltságlevele sem rögzítette a naturális járadék fizetésének időpontját Uo. IV, 374.

14. Árpád-kori új okmánytár. Közzéteszi WENZEL Gusztáv. I-XII. Pest, Budapest, 1860-1874. XI, 533.

15. Mon. Strig. I, 510.

16. Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Handschriftenabteilung (továbbiakban: Nat. Bibi.), Cod. Lat. 1062, 117 v.

17. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (továbbiakban: DF) 263066 (Szepesi kápt. országos lt. Mise. div. com. 9-3-2) - WENZEL IV, 32.

18. SOLYMOSI László: Hospeskiváltság 1275-ből. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk. KREDICS László. Veszprém, 1984. 67.

19. WENZEL Xn, 273.

20. Mon. Strig. II, 45, 155.

21. HO V, 78.

22. Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovadae. Ad edendum praeparavit Vincent SEDLÁK. I-II. Bratislavae 1980-1987.1, 1184. sz. Az apát hasonlóképpen járt el másik Bars megyei birtokának bérbeadásakor is. 1327-ben Szent Márton napja előtt a bérlők mindegyik jobbágyától nomine muneris egy-egy kalácsot és csirkét kért tajnai földje használatáért. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: DL) 90635, vő. GYÖRRFY I, 479.

23. Mon. Strig. ül, 144, vö. GYÖRFFY II, 290. Pinkafő 1346. évi kiváltságlevele szerint az évi 40 dénáros malomvám mellett Karácsonykor, Húsvétkor és búcsú napján egyaránt nyolc dénár munerát kellett fizetni a malomért. DF 286378 (Pinkafő város It. A-7). Az utóbbi adatot Éngel Pálnak köszönöm.

24. DL 94431, vö. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis Studio et opera Geoigii FEJÉR. I-XI. Budae 1829-1844. XI, 519-520.

25. WENZEL, XII. 649, vö. DL 3796, Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis. Edidit Joannes Bapt. TKALÜIC. I-II. Zagrabiae 1873-1874. (továbbiakban: Mon. Zagr.) II, 45, 73, Anjou-kori okmánytár. Szerk. NAGY Imre, TASNÁDY NÁGY Gyula. I-VII. Budapest, 1878-1920. (továbbiakban: AO) V, 115, VI. 151, DF 238802 (Pozsony város lt., no 182), vö. FEJÉR DC/3, 306, PRT II, 428-430, 437-441, 462, WENZEL Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest, 1887. 290, HOLUB József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. Zalaegerszeg, 1960. 191.

26. Többek között Keresztúr, Komárom, Füzitő, Kazsok, Egeg, a szentlászlói uradalom lakói nem adtak ajándékot. MARSINA II, 152, FEJÉR VII/1, 322-323, PRT II, 325, FEJÉR V/l, 79-81, V/2, 590-592, PRT II, 528-529. A király 1329-ben a máramarosi Visk, Huszt, Tényő és Hosszúmező hospeseit, 1342 előtt pedig a pozsegai prépostság valamennyi népét felmentette a munera fizetésétől. FEJÉR VIII/3. 355, VIII/7. 159.

27. PRT I, 767, II, 383.

28. PRT X, 630.

29. AO n, 238, VI. 176, FEJÉR VIII/4, 346, DL 2080, 5389, 66984, 87235, DF 286378.

30. Mon. Srig. n, 708. A felsőlendvai uradalomban Karácsony és Nagyboldogasszony napján a kulcsár is kapott külön ünnepi adományt. Dobsinán az ajándék harmada a soltészé lett. WENZEL, Mezőgazdaság, 288, Vysady miest a mesterciek na Slovensku. I. (1238-1350). Na vydanie pripravil L’ubomír JUCK. Bratislava 1984. 109.

31. A nyalábvári uradalomban a vámagyé volt a munera. AO VI, 408. A Bihar megyei Méhes földesura a birtok betelepítését vállaló ispánnak 1300-ban átengedte a leendő telepesek ajándékát. A Somogy megyei Csurgón a kirendelt bíró (nem azonos a falunaggyal) Karácsonykor és Húsvétkor kenyeret és kappant szedett a porták után. SMICIKLAS VII, 385, DF 258550 (Finanz- und Kammerarchiv, Urkundenreihe, M-69).

32. Veszprémi regeszták (1301-1387). összeállította: KUMOROVITZ L. Bemát. Budapest, 1953. (továbbiakban: Veszpr. Reg.) 465. sz. Á terminológia "Iricsinyftett" változata - festivalia munuscula - már 1315-ben előfordult. Mon. Strig. II, 708.

33. Diplomatarium comitatus Sarosiensis, quod ex tabulariis et codicibus manuseriptis eruit Carolus WAGNER. Posonii-Cassoviae 1780. (továbbiakban: Dipl. Sár.) 567, DF 263060 (Szepesi kápt. országos lt. Mise. div. com. 9-2-17). Vi. FEJÉR VI/2, 109, 118, SEDLÁK I, 1098 sz. Az adatok Szepes, illetve Sáros megyéből valók. Ugyanitt a ratione honoris szinonimájaként a ratione muneris is előfordult. SEDLÁK II, 167, 861. sz.

34. Az ajándékkal kapcsolatban a honorare, presentare, visitare igéket használták. MARSINA II, 97, HO VII, 214, 218, FEJÉR VI/2, 118, Reg. Arp. 4183. sz., Mon. Strig. II, 708, Mon. Zagr. II, 60, 62, Analecta Scepusii sacri et profani. Collegit et notis illustravit Carolus WAGNER. I-IV. Posonii-Cassoviae 1774-1778.1, 450, DF 263060, DL 74805 - FEJÉR VII1/5, 100 (1315. évi kelettel).

35. DL 31091. Inkább a szőlővel kapcsolatban használták. 1353: donum hospitum, illetve német változatban 1362: gastgab, 1358: sedecim denarios pro muneribus vel dona tantumdem valentia. AO VI, 151, FEJÉR IX/3, 306, PRT II, 440.

36. BUNYITAY Vince: A váradi káptalan legrégibb statútumai. Nagyvárad, 1886. 84, Visitatio capituli e. m. Strigoniensis anno 1397. Közli KOLLÁNYI Ferenc. Budapest, 1901. 22.

37. SEDLÁK II, 75. sz. A sajátos járadék - főleg a soltészokkal kapcsolatban - a XTV. század tizes éveitől kezdve Lengyelországban is előfordult. Neve: munera, honores, később muneralia. Lexicon mediae et infimae Latinitatis Polonorum. IV/6, 792, VI/4, 543, 556,

38. HO V, 78, SEDLÁK I, 188. sz.

39. Az 1336. évi oklevélben exenia alakban. PRT II, 383.

154