Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
SZOVÁK KORNÉL LODOMÉR ÉRSEK LEVELEIRŐL A magyar főpapság V. István király halálakor, IV. Béla erőskezű egyházpolitikájának három és fél évtizede után, számára szokatlan helyzettel találta magát szemben. A még gyermek IV. László uralkodásának első napjaiban világossá vált, hogy kizárólag egy többé-kevésbé egységes főpapi kar önálló fellépése lenne képes az ország érdekeit - mind a bel-, mind pedig a külpolitikában - hathatósan képviselni. A politikai befolyással bíró egyháziak azonban meghasonlottak. Egy részük a király személyének és jogainak, szuverenitásának védelmezésében és cselekedeteinek jó irányba való befolyásolásával gondolta szolgálni a közjót. Ezzel szemben másik csoportjuk a keresztény hitnek és az egyháznak a zsarnok királlyal szembeni oltalmazásában látta a béke és a rend helyreállításának eszközét.1 Míg a királyhű klerikusok szellemi eszköztárát Kézai mester Gesta-ja kapcsán javarészt már feltárta a magyar mediévisztika,2 aránytalanul kevés történt a Lodomér érsek vezette püspöki kar eszmeiségének feltérképezésére.3 Nem lesz talán hiábavaló néhány megjegyzést tennünk az érsek levelezéséről, melyből ennek az eszmeiségnek a forrásvidékére következtethetünk. Lodomér királyi klerikusként szerezte jogi képzettségét. 1264-1266-ban István ifjabb király alkan- cellárjának hivatalát töltötte be. Ekkoriban bizonnyal volt befolyása az ifjabb király okleveleinek megfogalmazására. A kezéből kelt oklevelek tanúsága szerint már ekkoriban kimagasló jogi ismeretekkel rendelkezett,4 valószínűleg nem túlzás tehát Bunyitay V. feltevése, miszerint Lodomér a veszprémi főiskola falai közt nyerhetett magasabb képzést.5 Alkancellársága után ment Bolognába jogot tanulni,6 majd hazatérte után röviddel váradi püspök lett, mígnem 1279-ben Fülöp pápai legátus - neki ekkor már személyes ismerőse - kinevezte a már hosszú ideje betöltetlen esztergomi érseki székre.7 A Lodomér nevében kelt és korunkra maradt oklevelek száma jócskán meghaladja a félszázat. Túlnyomó részük természetesen tényleges oklevél, ezek fogalmazására Lodomér legfeljebb megbízást adhatott. Néhány darabot azonban a missilis jelleg, a stílus, a szókészlet és a fennmaradási forma elkülönít az előbbiektől.8 Tudjuk, hogy váradi püspök korában volt káplánja, érsekként pedig András kánonjogi doktort, esztergomi prépostot egy ízben kancelláijának nevezte. Valószínű, hogy állandó jelleggel működött Lodomér környezetében az írásbeli teendőket ellátó, jogtudó kancellár.9 Az érsek néhány, alább tárgyalandó levelét vélhetőleg mégis saját maga fogalmazta. A két legismertebb levelet Ch. V. Langlois fedezte fel és Karácsonyi j. tette közzé, mindkettő 1288 táján keletkezett. Ahosszabb levélben Lodomér érsek IV. Miklós pápát tájékoztatta azokról a jogsérelmekről, melyeket a magyar egyház IV. László királytól elszenvedett. A levélben az érsek tételesen felsorolta azokat a feltételeket, melyekhez a kiközösített király feloldozását kötötte. Amásodik feltétel úgy hangzott, hogy a király tatárt, szaracént, nyögért, zsidót, kunt vagy más efféléket nem emelhet semmiféle méltóságra mindaddig, "amíg a keresztség kegyelmét elnyervén, a hitben nyilvánvalóan megerősödöttnek látszanak és mutatkoznak" (donec pure et non ficte baptismi gratiam consecuti, firmati clarescant et appareant evidenter in fide). A keresztény hitre téréssel kapcsolatban ugyanezen levélben még két ízben fordul elő a "pure et plene, fideliter et non ficte" határozócsoport. A rövidebb levelet az érsek az erdélyi papsághoz intézte a királynéi javak visszaszerzése ügyében. A királlyal szemben támasztott követelmények közt sorolja fel a levél, hogy László, "pure et sincere, fideliter et non ficte" vegye vissza eltaszított feleségét.10 Az előbbiekkel egy időben keletkezhetett Lodomérnak azon levele, melyet egy püspöktársához intézett, s benne az egyébiránt ismeretlen címzettet a pataré- nok elleni kereszt hirdetésével bízta meg. Alevél zárószavai szerint a keresztet mindaddig kell hirdetni, "amíg" azok "becsületesen és nem színleg, tévtanaikat elhagyva, az igaz Nap fényének követőiként, a hitben megerősödöttnek mutatkoznak és látszanak" (donecpure et non ficte dimissis erroribus firmati clarescant et appareant in fide imitantes lumina veri solis).11A három levél szövegének egyezése kétséget kizáróan bizonyítja, hogy megfogalmazójuk egy és ugyanazon személy volt. Stílusa és szóhasználata ugyanezen csoportba utalja azt a levelet is, melyet Lodomér érsek a választott fehérvári prépost ügyében VIII. Bonifác pápához intézett.12 141
