Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

kedőbb közléseknek csak Körmendy Zsuzsa novelláját, Kasza Béla mesejátékát és Gasparovich László háromrészes kisregényét tarthatjuk, utóbbit is inkább csak a tematika miatt. Az áttekintett hat lapszám versanyaga is gyenge, ám több fokkal vigasztalóbb. Egy év alatt mintegy negyven szerző kb. 70 versét közölte az Új Forrás; talán hasznosabb lett volna kevesebb költőtől több verset közölni, a vállalt alkotókat jobban fölkarolni. A lírai anyag átlagos: sok a kísérlet, az átgondolatlan lírai önkifejezés és esetlegesség, hangulatrögzítés, költői toposz. Érzékelhető az a törekvés, amely a fiatalabbaknak a lap köré szervezésére irányul, már eddig is némi sikerrel, azonban a szerkesztésnek sokkalta inkább a minőség irányába kéne válogatnia, s a rendszeres közlés után a nagyobb - személyenkénti - terjedelem biztosítása is természetes lenne. Örömmel nyugtázható, hogy a figyelem kiterjedt a fiatal felvidéki magyar líra felé is, ha csak Mikola Anikó és Varga Imre egy-egy verse erejéig is. A versanyagot megemelte elsősorban Rúfus és Mandelstam néhány, már említett versének műfordítása, és a Kiss Gy. Csaba bevezetőjét követő Juraj Marik- Gregor Papucek- és Alexander Kormos-vers, Sárándi József, Kovács István illetve Kormos saját fordításában. Ide sorolódik még a Győri László-fordította 3 szlovák, s a Kalász Márton által bemutatott 3 német folklórszöveg, népdal és ballada is.

Az Új Forrás kritikai írásainak, egyes kötetkritikáinak vagy portrévázlatainak, recenzióinak átlagszínvonalát ugyancsak a szélsőségesség jellemzi. Az 1. szám 4, a 2. 3, a 3. már csak 2 irodalmi-kritikai írást közölt, a tendencia (itt mennyiségi is) romlott. Általában jellemző a leíró készség, az értékítélet kategorikus, biztos megfogalmazásának hiánya, másutt a lírizálás. Nemcsak az Új Forrás eddigi kritikai írásait jellemző sajátosság ugyanakkor, hogy a kritikai írások tételezett követelményei mégis magasabbak a szépirodalmi rovatok anyagai színvonalánál. Nem e sajátosság további erősítésére, hanem inkább a kritikusi szerzőgárda további, minőségi kiszélesítésére van szüksége a rovatnak.

Egy viszonylag gyakrabban szereplő társaság már így is kialakulóban van: Körmendy Zsuzsa, Monostori Imre, Földényi F. László és Egyed Péter írásai kiemelendő közlései voltak a rovatnak, így - példaképpen - Egyed Péter autentikus, kimunkált, filozófiai igényességüés tömörségű recenziója a Zirkuli Péter által fordított Nichita Stanescu-kötetről, vagy Körmendy Zsuzsa érdekes vállalkozása, az Annus József-portré, Földényi F. László