Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
zedéki igényeket kifejező, eddig részletesebben nem elemzett problémasort föltárni vállalkozó vita „megkötésére”, az írások rendszeres közlésére vállalkozott. A vitakedv sikeres megnyilvánulásai mellett azonban egyéb tanulságokkal is szolgált a vitaközlés és -szervezés: elsősorban azzal, hogy - mint azt a folyóiratszerkezetről kezdett írásváltás is megmutatta - a vitákat a szerkesztésnek jobban elő kell készítenie, meg kell szerveznie, jobban ki kell futtatnia. Remélhetőleg a szerkesztés az 1980-as munkatervében jelzett tervezett demokrácia-vita megszervezésében és a tartó nemzettudat-vitában ezekre a tanulságokra is figyel majd. Jól tapintható vonása a lap munkájának a tanulmányok, áttekintések, bevezetők illetve esszék közlése is, amely művek között elsőrangú írásokra is lel az olvasó. Kitűnő esszé volt például Milan Rufus meditációja a szó, a vers nyelvi és tartalmi-értékbeli inflálódásának tragikusan fölfokozódó folyamata láttán, Bába Iván fordításában, Rufusnak az anyanyelvről írott versével kiegészül- ten, Tőzsér Árpád fordításában. Magvas, s nemcsak informatív, de fontos, eligazító kijelentéseiben alapigazságokat is kimondó, meggondolkoztató írás volt Kiss Gy. Csaba bevezetője három hazai szlovák költő és három szlovák folklórszöveg előtt. Kiss Gy. Csaba tanulmányíróként és vitapartnerként éppúgy az Új Forrás szerveződő munkatársi gárdájának országosan ismert tagja, mint Szilágyi Ákos, aki nemcsak az említett viták, hanem Mandelstam- tanulmánya okán is hangsúlyos szereplője a tanulmány rovatnak. A Mandelstam-tanulmány a szerző Valóság-beli Paszternák-dolgozatának párdarabja, s amelyhez Oszip Mandelstamnak, akit nálunk csak néhány éve, a Csillapíthatatlan szavak megjelenése óta ismernek - két verse csatlakozik, Bella István fordításában. Jó írás volt még Deák Attila mélyre látó, mitizálásmentes Latinovits- írása is, amely nehezen meghatározható műfajával a rovat egyetlen ilyen esszé-reflexiója, gondolat-vázlata. Továbbra is a prózai anyagnál maradva, meg kell említenünk a szépprózai közlések viszonylagosan alacsony színvonalát, illetőleg - az áprilisi szám vonatkozásában - az ott tapasztalható igénytelenséget. Folyó-iratirodalmunk prózaközlése általában vergődik, s ez a jelenség az Új Forrásnál 79-ben párosulni látszott a beindulás súlyos nehézségeivel, a szerzőkkel később létrehozandó jó munkakapcsolat eddigi elégtelenségével. Sok volt a vérszegény, sikerületlen írás, jó prózával ritkán találkoztunk, kiemel94
