Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik
lalkozás volt Dorogi Zsigmond televíziós Féja-interjújának közlése (2. szám); már az első két számban folytattak műhelybeszélgetést két jeles alkotóval - az egyiknek, sajnos, már irodalom- történeti értéke is van -, és folytatódott a sor Koczogh Ákos kiemelkedően jó Droppa Judit- és Kádár Péter Baráth Lajos-inter- jújával (4. és 6. szám). Bár a felsoroltak nem mindegyike érte el a lényeglátó, közeibe hozó, alapos irodalmi riportok jó színvonalát, az Új Forrás felismerte, hogy ez az írásforma lapszervező erővé válhat, mint a Forrás vagy az Életünk esetében. A szociográfiát illetően szó esett már a jelzett irányba való tájékozódásról, profilteremtésről: ezeknek az írásoknak a sorában foglalt helyet Deák Attila börtön-szociográfiájának részlete és Nemere Istvánnak az Élet és Irodalomban közölt, a mentőszolgálat belső viszonyairól szóló írásának folytatása. A két írás próbára tette a szerkesztőség politikai felkészültségét a kényesebb kérdések vállalására, aminek tapasztalatai érdemesek a végiggondolásra. Következetességre mutat a szociográfiai írások közlésében a 3. szám szakmunkás-szociológiai írása és Monostori Imrének színvonalas, az előbbihez kapcsolódó írása, amely nem annyira szaktanulmány, mint inkább logikai felépítésével és konzekvenciáival meggyőző kísérletleírás a szakmunkások irodalmi tájékozottságát és érdeklődését illetően, s kiemelendőnek érezzük még az 5. szám két, az egyházak és a szekták helyzetével foglalkozó írását, valamint Csató Károlynak a szociográfiáról írott elmélkedését, amely akár egy új vita indítója is lehet, a 6. számban. Egy esetleges negyediké, mert az Új Forrás 1979-ben három gondolatkörben kísérelt meg vitát indítani, egy esetben foltétlen sikerrel és jó eredménnyel. A három vitatéma a szabadság és hegemónia-kérdéskör, a magyar folyóirat-irodalom témája és a korszerű szocialista nemzettudat problematikája volt. E három vitát illetően hangsúlyoznunk kell, hogy az Új Forrás erősségeiről van szó, amelyek - a sikeresek - nagyban hozzájárultak nemcsak a lap átlagszínvonalának emelkedéséhez, hanem az Új Forrás felé országosan irányuló figyelem számottevő megnövekedéséhez is. A legsikeresebbnek a jelenleg is tartó, a korszerű szocialista nemzeti önismeret kérdéskörében elkezdett vita minősíthető, amely Szilágyi Ákos tanulmányával indult, a Kiss Gy. Csaba, Gergely András és eddig Dobai Péter hozzászólásával folytatódott, s amely a fiatal írók lakitelki konferenciájának folytatódásának is tekinthető. Fontos érdeme van az Új Forrásnak abban, hogy egy nem93
