Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

nalával nemegyszer meglepetést keltett, ez a vonás főként az elméleti-kritikai írásokat jellemezte.) Egyelőre a kialakulatlanság jellemzi az Új Forrás rovatrendj ét is, amennyiben a hagyományos értelemben vett rovatszerű kötöttségeket mellőzi; ez önmagában nem baj, ám a jórészt a műfajok és a tematika szerint szerveződő írásegyüttesek kapcsolódása néhol kuszáit. Az áttekintő értékelés előtt szükséges még néhány, jórészt a helyi feladatokból származó sajátosság kiemelése. Ezek a szerkesztés által megadott program egésze mellett a következők: 1). a szociográfiák, riportok és a társadalomrajz közlésével a szerkesztés nemcsak egy jó szociográfiai, közírói szerzőgárda felé törekszik, hanem fölismerte azt a szükségszerűséget is, hogy a megyebeli valóság, élet tényeinek kutatásával kell általános érvényű következtetéseket kutatnia, orientálnia, ezáltal a megye vezetésének munkáját is segítenie, lévén a folyóirat most már az országos irodalmi lapszerkezet értékes tagja és fontos Komárom megyei értelmiségpolitikai tényező egyszerre. Itt jegyezzük meg, hogy a szociográfusi munka önként kínálkozó területe volna a megyebeli nagyipar és a munkásélet, kultúra és közművelődés köre, amely vizsgálatot haszonnal egészíthetne ki a megyében élő fotósok munkája is; kialakítható volna az Új Forrás új évfolyamaiban egy olyan képi-szociográfiai megközelítésmód, amely fontos eleme volna a lap önálló arcélének.

A második vonás két dunántúli nemzetiség, a német, illetőleg a csak részben dunántúli elhelyezkedésű szlovák etnikum létének, irodalmának a szemmel követése; remélhetően mindez nem marad a 3. szám alkalmi együttese, hanem a megkezdett szomszédolás, kapcsolattartás folytatásával együtt ugyancsak profilképzővé sú- lyosodik. A harmadik sajátosság a helytörténeti tárgyú közleményekkel kapcsolatos: ez áll a legszorosabb összefüggésben a regionális kötöttségekkel, itt kell fokozott figyelemmel válogatnia a szerkesztésnek, mert a megyei kiadványok és a lap szerepkeveredése nem vállalható tehertétele volna a szerkesztés munkájának.

Az Új Forrás múlt évi hat számának belső arányai viszonylag állandóak: a primér szépirodalom, a tanulmányok és a műhely- beszélgetések, szociográfiák mellett a kritikai írások együttese és a képzőművészeti tárgyú elemzések, értékelések a laptest hangsúlyos elemei, amelyek között a legnagyobb súly a szépirodalomé volt. (Ezen belül az 1. számnak is arculatot adó fontossága lehetett volna a Ladányi Mihállyal folytatott beszélhetésnek, amely gyengén sikerült és amelyhez két Ladányi-vers kapcsolódott.) Jó vál92