Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)
lyekké nőtték ki magukat, megtalálták saját helyüket és saját feladataikat az ország szellemi életében, sőt kezdeményező, sok esetben, pl. a Tiszatáj, vagy a Napjaink esetében úttörő, példaadó szerepet is vállaltak abban. Ennek az általános felívelésnek részben alapzata, részben visszahatása volt a megyei antológiák korábban nem ismert méretű fejlődése. Korábbi megyei antológiákból ekkoriban emelkedett folyóirattá a kecskeméti Forrás, a szombathelyi Életünk. A Forrás komoly szerepet vállalt a szociográfiai irodalom felkarolásában, hamarosan önálló karaktere alakult ki, s néhány év alatt kinőtte az évi hat szám adta kereteket, s ma már - gyakorlatilag - havi folyóirataink egyike lett. Az Új Forrás évi háromszor megjelenő antológiaként alakult meg 1969-ben, s más megyékben is születtek, illetve újraszülettek hasonló orgánumok. Elég itt a Palócföldre, a Zalai Tükörre, az Új Aurórára utalni. Ez az, amit a szellemi élet egészséges decentralizációjaként, a helyi szellemi erők, értékek megszerveződéseként szoktunk emlegetni. A referátum is, a hozzászólások is utaltak szellemi életünk túlzott Budapest-centrikusságának oldódására. Továbbmenve ezen a nyomon, nem árt tudatosítani ennek a dialektikáját, hiszen hajlamosak vagyunk ezt egyirányú folyamatként elképzelni, mintha a Budapesten koncentrálódott szellemiség mintegy szétáramlana, és lokális szellemi gócokat híva életre, „felemelné” a provinciába süppedt népet kulturális elmaradottságából. A szellemi decentralizáció egészen mást kell, hogy jelentsen: valójában centralizációt, mely szervezi és összegyűjti a helyi szellemi erőket és értékeket: valóságos, meglévő értékeket, s ezeket országos áramkörbe kapcsolja, ha úgy tetszik, felvezeti „Budapestre”. A választóvonal nem Budapest, és a Vidék, hanem érték és értéktelenség között húzódik, s valamennyi szellemi műhelynek Budapesten éppúgy, mint vidéken az a kötelessége, hogy a maga helyén és lehetőségei-adottságai szerint az értékeket keresse és mutassa fel. Itt ismét le kell valamit szögeznünk. Azt, hogy ha az Új Forrás fejlődését beágyazzuk is, és bele is kell ágyaznunk szellemi életünk kibontakozásának átfogó, nagy folyamatába, ezzel még inkább kiemeljük az antológia jelentőségét. Mert ha a társadalmi háttér kedvező is, csupán lehetőség, aminek jó kihasználása mindenkor az adott műhely gazdáinak, szerkesztőinek hozzáértésén, felelősségtudatán, áldozatosságán múlik. Mert nem minden megyei antológia tudott és akart országos értékűvé válni, nem mindenütt mérték fel az idáig vezető út nehézségeit, és nem mindenütt 74
