Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

vállalták azt az elkerülhetetlen harcot, ami nélkül egy megyei orgánum és vele együtt tájegység produktív szellemi ereje nem képes a felemelkedésre.

Az első, legfontosabb, mindent eldöntő feladat a színvonal megteremtése és biztosítása, ami gyakorlatilag egyet jelent a vidékiségnek, a provincializmusnak a felszámolásával. A megyei antológiának nagyon sok helyütt még a megyei vezetők is csupán azt a funkciót szánják, hogy a helyi érdekű közleményeknek és a helyi mércéjü irodalomnak legyen „házi használatra szánt” gyüj- tőmedencéje. Tény, hogy az országossá növő vidéki műhelyekből lassan-lassan kiszoruló „erők” természetszerűleg a megyei antológiákra vetették rá magukat, a megyei antológiákat sajátos „hitbizományként” értelmezve, miszerint az köteles színvonalbeli, értékbeli engedményt is tenni azon az alapon, hogy a szerző megyei. Ez kultúrpolitikai szempontból is rendkívül káros felfogás, hiszen nincs külön mérce a megyei antológiák számára, a megyei antológiák az egységes magyar szellemi élet alkotórészei, melyek sajátos feladatukat, a helyi szellemi élet felkarolását, kibontakoztatását, integrálását az országosba, csak a minőség igényének maradéktalan és következetes érvényesítésével végezhetik el. Az Új Forrás szerencsésen elkerülte ezt a buktatót, s ezáltal tudott a helyi szellemi értékek igazi gazdájává válni, s tudta ezeket az értékeket az egész magyar szellemi élet vérkeringésébe juttatni. A szerkesztés bátorságát, következetes, morális szigorát, szakmai igényességét feltétlenül dicsérnünk kell. S ha az utóbbi években az idősebb nemzedékekből Féja Géza, Jócsik Lajos, Ladányi Mihály, Baráth Lajos a fiatalabbak közül Csapiár Vilmos, s Béres Attilától Utassy Józsefig a költők egész sora vonul fel rendszeresen írásaival a lapban, ebben feltétlenül a szerkesztők munkájának megbecsülését, elismerését láthatjuk, valamint azt, hogy az Új Forrás fórum tudott lenni: nem alkalomszerű írások gyűjteménye, hanem átgondolt program alapján dolgozó, karakteres arcélű, szellemiségű fórum, amellyel közösséget lehet vállalni, ahol jó írásokkal lehet és érdemes megjelenni. Mert a színvonalteremtés önmagában a provincializmus felszámolásának csak az egyik fele. Elképzelhetünk olyan megyei antológiát, amelybe dilettáns mű nem kerül be, esetleg számos jó nevű szerzőt is közöl; ettől még nem biztos, hogy országos érdekű műhely lesz. Meg kell találni a saját feladatokat, feltárni a helyi valóság, a helyi szellemi élet azon összetevőit, amely lehetővé teszi olyan sajátos profil

75