Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

(költő, író), Körmendy Zsuzsa (író, kritikus), Krajcsi György (fotós), Krajcsirovits Henrik (festő), Lajos László (fotós), Mezey Katalin (költő), Mezey László Miklós (irodalomtörténész, kritikus), Monostori Imre (irodalomtörténész, kritikus), Mudrák Attila (fotós), Nemere István (író),

Novák Lajos (festő), Nyergest János (festő), Pálos Rozita

(költő), Papp Albert (festő), Péntek Imre

(költő), Pintér Lajos (költő), Pörös Géza

(filmszakíró), Sárándi József (költő), Sebestyén Lajos (költő), Szen- tessy László (grafikus), Szilágyi Ákos (költő, műfordító, tanulmányíró), Szlávik Lajos (festő), Tóth László (költő, irodalomtörténész), Turczi

Wehner Tibor István (költŐ)’

,. Varga Csaba

(szociográfus), Varga Edit (fotós), Varga Imre (költő), Vecsési Sándor

(festő), Végvári I. János (festő), Wehner Tibor (művészettörténész, író), Zirkuli Péter (író, műfordító).

Ez a névsor lehetne tehát a „mennyiségi” mutató. Ám nem pusztán a mennyiségi jellegű szereplési arányok regisztrálása bizonyíthatja - ha egyáltalán kell bizonyítani - az Új Forrás erőteljes regionális kötődését,

40