Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

mint az irodalmiak. (Teljesen hiányoznak például az új, fiatal törekvések bemutatásai.)

Lássuk csak, kikről, és mely képzőművészeti és művészettörténeti jelenségekről esik szó az Új Forrásban (ugyancsak 1972 és 1978 között). Tehát: Czóbel Béla, Martsa István, Medgyessy Ferenc, Furlán Ferenc, Kerti Károly, Kollár György, Novák Lajos, Szentessy László, Szabados Árpád, Vasas Károly, Mészáros Dezső, Krajcsirovits Flenrik, Vecsési Sándor, Kmetty János, Zilahy György, Papp Albert, Végvári I. János, Gross Arnold, Uitz Béla, Thorma János, Luzsicza Lajos, Kalló Viktor, Bondor István, Kass János, Barcsai Tibor.

Az illusztrációk, a műmellékletek és a borítókon közölt képek is többnyire egyfajta szolid, értékőrző konzervativizmust tükröznek, képviselnek.

*

A szükebb szerkesztői stáb azonban, bármily értékes szakembergárdát jelentett is önmagában, édeskevés lett volna még az évente háromszori

megjelenés - tisztes szintű - megvalósításához is. Kellettek - és voltak - olyan „húzóemberek”, akikre hosszabb távon és folyamatosan lehetett számítani, és akik egyszersmind a lapnak meghatározó jelleget, fölismerhető karaktert is adtak.

Sárándi Józsefnek kulcsszerepe volt ebben. Frissen végzett bölcsészként kapcsolódott be a szerkesztőség munkájába-Payer István főszerkesztő egyik védenceként, bizalmi embereként. Kevés rokon vonás volt bennük - generációs feszültség annál inkább -, mégis jól együtt tudtak dolgozni. Legfőbb elvük ugyanis azonos volt: a minőség tisztelete és szeretete. Ennyi tulajdonképSárándi József

36