Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

N. Pál József az év legtöbbet publikáló kritikusa. Nagy nyeresége az Új Forrásnak. Azt az értekező prózát műveli jó színvonalon, amelyről már oly sokat beszéltem, „álmodoztam”, korábban is. Jelenségek, események, személyek sokaságát hozza be mindegyik írásába, sokkal többet ad, mint amennyit a kritikus egy könyv kapcsán ígér vagy amennyi elvárható. Hasonlóképpen fontos szerzőnkké vált (oly annyira, hogy már a következő év menetrendjéről és programjáról is megállapodtam vele) Márkus Béla, akinek szabad keze van a tekintetben, hogy miről, mely könyvekről írjon évente ötször hosszú kritikát. Örülök Gróh Gáspár hozzánk (is) szegődésének, ő azt a finomra csiszolt politikai esszét képviseli az Új Forrásban, amelyik szintén hagyományunk volt már jóval korábbról. Természetesen 1998-ban is van „krónikásunk”: ezúttal Szakolczay Lajos (akiről kiderül többek között az is, hogy megszállott Operarajongó). Szép esszével rukkol elő a júniusi számban Jász Attila: méghozzá a hely, a kedves Tata város szellemét lebegtetve meg előttünk. Megjelenik Dorog „szelleme” is: a hulladékégető körüli legújabb keletű bonyodalmak. Kovács Lajos riport-szociográfiája ezúttal is telibe talált.

Őszi négy számunkra már tényleg csak pillantásokat vethetek: sürget az idő.

A szeptemberiben nyolc tanulmányt, illetve kritikát közlünk: Jókai Mórról épp úgy, mint Pintér Lajosról, Tőzsér Árpádról vagy Csoóri Sándorról. Az októberi Új Forrás ugyanezt a szerkesztői koncepciót tükrözi. Hasonlóképpen a decemberi is: a hatvanéves Tandori Dezsőről hozunk összeállítást: bizonyára ennek lesz a legnagyobb a visszhangja. Nem is csoda, hiszen Tandori még mindig bálvány, ha tetszik, ha nem.

Az év utolsó eseménye egy szerkesztőségi riport, itt is szó esik az 1999. évi 30. évfordulóról.

„Ez egy kulturális szolgáltatás...”

Szerkesztőségi beszélgetés az Új Forrásról Az Új Forrás is belép lassan a harmincasok közé, 1969-ben jelent meg először, s jövőre évfordulós rendezvényekkel emlékezik erre a művészeti fórumok esetében hosszúnak számító időszakra. A december elsején tartott szerkesztőségi ülést megelőzően - napirend előtti program gyanánt - a közelmúlt s a jövő történéseiről kérdeztem a lap jelenlevő munkatársait: Monostori Imrét, Kovács Lajost és Jász Attilát.

Nem voltak veszélyben- Jó és biztos évünk volt - összegzi Monostori Imre főszerkesztő az elmúlt hónapokat. Ennek alapjául az szolgált, hogy a szükséges

308