Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
megrendelésekkel, tehát anyagi hasznot is hozó munkával. Másfelől: az Új Forrás mint szellemi műhely, mint szellemi kisugárzó központ és mint a megyei könyvtár rendezvényeinek gyakorlati „szállítója”, úgyszintén emeli a könyvtár rangját. Természetesen az Új Forrásnak is előnyös ez a szimbiózis, hiszen a megyei könyvtár infrastruktúrája, továbbá gazdasági munkatársai képesek kiszolgálni a folyóirat működését (is). Gyakorlatilag így és itt minden kéznél van, legyen szó akár gépkocsiról vagy telefaxról, adóügyekről vagy honoráriumokról (a teljes nyomdai vertikumról nem is szólva). Gyorsan és könnyen áttekinthető és ellenőrizhető minden. Menet közben persze az általános szegénységet, a romló gazdasági helyzet szomorú következményeit - még a sikeresnek mondható, említett szimbiózis keretei között is - évről-évre fájdalmasan érezzük. 1996-ra például már odáig csúszunk lefelé, hogy még az öt ívet (azaz a 80 nyomtatott oldalt) sem tudjuk minden számunkban produkálni, hiszen, minthogy a honoráriumkeretünk összezsugorodott, de az egyes szerzők honoráriumát már nem lehet tovább csökkenteni, az a fájdalmas megoldás kínálkozott, hogy kevesebb szerzőt foglalkoztatunk. Fájó döntés volt a negyedszázadon át meghatározó karakterjegyként funkcionáló négy oldalas műmelléklet megszüntetése is. Miközben - ugyanakkor - ebben az időszakban bővülnek külföldi kapcsolataink, a határon kívüli magyar szerkesztőségekkel. Már említettem, hogy 1994-ben Marosvásárhelyen vendégeskedünk. Még ugyanebben az évben megrendezzük a Látó-e stet a megyei könyvtárban (Markó Bélával és Gálfalvi Györggyel), majd 1996-ban (különös módon a több, mint negyedszázados fennállás óta először) Pozsonyban mint szerkesztőség, mint folyóirat is bemutatkozunk. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Pomogáts Béla, Grendel Lajos, Tóth László és jómagam beszélgetünk a Kalligram főszerkesztőjével, Hizsnyai Zoltánnal a szép számú hallgatóság előtt. (Hizsnyai azután mint költő szerepel itt nálunk a megyei könyvtárban.) A kilencvenes évek közepének pozitív jelenségei között elkönyvelhető tény az is, hogy stabilizálódik a megyei önkormányzat másik folyóiratának, a nagyjából negyedévenként megjelenő tudományos szemléjének, a Limesnek a státusza, helyzete is. Ez az antológiának indult kiadvány színvonalas társadalomtudományi folyóirattá izmosodott az évek során (lassan már egy évtizede) Virág Jenő főszerkesztő ügy290