Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

alkotói ösztöndíjat. A dorogi Peer Krisztián, a tatai Jász Attila s a tatabányai Faludi Ádám. Mindhármójuk nevét hosszasan emleget­tem, munkásságukat buzgón méltattam. A kuratórium ülésén. Mivelhogy tagja vagyok a Nemzeti Kulturális Alap szóban forgó kuratóriumának. Hát ennyit - kapásból - a „megyében élő, elszerencsétlenedett” írók, költők „számyaszegettségéről”, illetve az Új Forrás és sze­mély szerint annak főszerkesztője (még ha nem is Dobó, Mekcsey vagy a furfangos Bornemissza) helyi irodalompártoló munkál­kodásáról. Ja igen! Igaz, ezt sem tudhatja Kádár Péter: én már megírtam az Új Forrás történetét, legalábbis ahogy én láttam és látom. Remélem, egyszer majd csak találok rá kiadót széles e hazában. Mint ahogy egyéb más könyv-kézirataimra is találtam. Monostori Imre (24 Óra, 1995. jún. 3.) 1996 tavaszán már a 10 éves jubileumát ünnepli az „Új Forrás Könyvek” sorozat, méghozzá három újabb kötettel. Pintér Lajos verseskönyvét, Tóth László interjúkötetét és Wehner Tibor kisprózáit adjuk ki. Bemu­tatók Budapesten, Tatabányán és Kecskeméten. Nyolc év tapasztalata nyomán már arról is lehet megbízható tudásunk, hogy vajon bevált-e a megyei könyvtár és az Új Forrás fúziója nyomán kialakult újszerű (akkor országosan is egyedülálló, ma már viszont több helyen bennünket követő) folyóiratkiadási modell? Azaz egy közgyűj­temény és egy irodalmi-kulturális folyóirat együttműködése, sőt, nem egy ponton együttélése. Nos hát, kezdetben természetesnek mondható idegenkedés - habár nem ellenséges szembefordulás - lengte körül a többnyire kétségkívül, ám jó értelemben vett konzervatív beállítottságú könyvtárosi gondolkodás részéről ezt a vállalkozást, kísérletet, az idő múlásával azonban kiderült, hogy nagyon is lehetséges, ráadásul műkö­dőképes és hasznot is hozó ez a fajta integráció. Hiszen ugyanannak a fenntartónak, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzatnak a két intézményéről van szó, és ha csak a működőképesség, az infrastruktúra közös voltát tekintjük jelentős praktikus és gazdasági előnynek: már megérte. De vannak itt egyéb, nem kevésbé fontos és úgyszintén kettős (gazdasági és szakmai) pozitív fejlemények is. Például az, hogy a könyv­tár nyomdája és könyvkötészete gyakorlatilag egész évben el van látva 289

Next

/
Oldalképek
Tartalom