Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

1995-ben meghalt Kollár István, Vaderna József, Baka István. Három fiatal ember. Vademával sokat tusakodtunk. Különösen én. Halála előtt pár hónappal viszont megbékéltünk egymással. Bejött a megyei könyvtár igazgatói irodájába, és könyvterveiről beszélgettünk. Aztán már csak a temetésén szólíthattam meg, búcsúztató beszédemben 1995. június 3-án.

Vaderna József ravatalánál

A Magyar írószövetség, az Új Forrás szerkesztősége, a veszprémi valamint a Komárom-Esztergom megyei írócsoport nevében búcsúzom Vaderna József költőtől.

Nehéz elviselni a tudatot, hogy a negyvenesek nemzedékéből reá is sor került, őérte is eljött a halál. Kedves barátját, az esztergomi Kollár István fotóművészt még ő búcsúztatta gyászverssel folyóiratunk márciusi számában, s íme: három hónappal később az ő ravatalánál és sírjánál gyűlünk össze döbbenten, mi, túlélők.

Vaderna Józsefet a hetvenes évek végén, egészen pontosan 1978-ban, a Vakjátszma című első verseskötete írószövetségbeli bemutatóján ismertem meg. Szerény, mosolygós, rokonszenves, kék szemű fiatalember volt; szakasztott olyan, mint akkoriban kisebbik testvéröcsém. Érdekes és különös: halálhírének meg- hallása óta ez a pillanatkép tér vissza folyvást, ha Vaderna Jóska eszembe jut. Márpedig sűrűn eszembe jutott azóta, hiszen nyugtalan és nyughatatlan természetétől mi sem állt távolabb, mint a halál, a visszavonhatatlan végkifejlet. Hiszen még a 44. életévét sem töltötte be. Máris távoznia kellett.

Csakhogy Vaderna József költő volt, méghozzá termékeny költő, olyan alkotó, aki főfoglalkozásnak tekintette az irodalmat, elsősorban persze a versírást! Húszéves korában már az Új Forrás munkatársának számított, s azóta is csaknem két és fél évtizeden át. Voltak persze ebben a kapcsolatban apályosabb időszakok is, ám valószínűleg az egymás művei, az egymás szellemi teljesítményei iránti kölcsönös megbecsülés átsegítette mindkét felet a támadt nehézségeken.

Életében négy verseskötete jelent meg, köztük válogatott verseinek a gyűjteménye is. Tőle tudom - hogyan is fogalmazzak most már: tőle tudtam, tőle hallotton -, hogy újabb öt kötet terve, sőt kéziratanyaga is készen volt már mielőtt leterítette a betegség. Ezek a versek immár csak posztumusz művek lehetnek.

284