Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

S reménykedjünk benne, hogy előbb vagy utóbb meg is jelenik e hátrahagyott költemények legjava: hirdetvén, bizonyítván, hogy az alkotó embernek igenis van utókora.

Utoljára pár hónappal ezelőtt beszélgettünk. Lelkes volt. Nem mondta, hogy beteg lenne. Amerikába készült De -, már nincs tovább...

Isten veled, Jóska! Gyászverseddel búcsúzom tőled, szeretettel.

Nagylátószögű Halál Túlvilági képaláírás Kollár István fotóihoz

Tizenkét filmkocka az év.

Fényt kapott. Besötétedett.

Előhívhatatlan a nyár, az ősz.

Nyakam köré tekeredett.

Papírtrombita inog az égen, s szerpentin csavarog a sírig. Idétlen.

Végtelenített film pereg egymásra exponálva egészet és felet.

Mintha a bakancsos lányok lábát fényképeznéd a szilveszteri tavaszban - nincs hó, sem sírkönnyes eső szemükben, csak egy vakuvillanás az égre, földre és a föld kettős sebére, ahol a sírhalom

égi koporsóval megszentelt kapkodás, koszorú a lábnyom, s haldoklás az utolsó szemeszter mindig egyedül marad az iker, s vértelenül a vérlázított ország.

A következő szívdobbanás agyonver, s kékre, zöldre üti önmagát.

Nagylátószögű a Halál.

Vagy egyre keskenyebb.

Távozó hátad nagytotál.

A teleobjektív üres.

(Új Forrás, 1995. 7. sz. [szept.] 96-97.1.)

285