Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
az időszakból. Rögtön szögezzük le, erről igazán nem a jelenlegi lapvezetés tehet. Monostori Imre főszerkesztő okolható a legkevésbé azért, hogy a megyeszékhellyé előléptetett bányászvárosnak nincs igazi kulturális kisugárzása, hogy íróink, költőink nem erre keresték a független nyugalmat és a szellemi élénkséget. Hála isten, mindig vannak mozgósítható erők, akik Komárom-Eszter- gom megye önkormányzata folyóiratát kisegítik, könyvsorozatát élénkítik. A márciusi szám vendégszerkesztője, Sándor Iván író, irodalomtörténész, kritikus izgalmas szemelvénygyűjteménynyel ajándékozta meg az olvasót „a harmincas évekről meg arról, hogyan csúszott össze a balvégzetű évtized a negyvenes esztendő háborús részvételének katasztrófasorozatával”. Az összeállítás szerzői: Bibó István, Bartók Béla, Németh László, Illyés Gyula, Horthy Miklós, Teleki Pál. Szerepelnek még részletek a hungarista kormány irataiból. Sándor Iván a korszak iránt feléledő hamis illúziók ellen kíván fellépni, józanul, megfontoltan. Töredékes szöveggyűjteménye arra figyelmeztet, mi mindennel nem néztünk szembe az utóbbi néhány évtizedben, hogy milyen kínosan rossz a történelmi emlékezetünk. Persze most, hogy Sándor Iván Bartók 1938-as levelével arra emlékeztet, hogy Magyar- országon a „művelt és keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak”, szívesen hoznánk ellenidézeteket. Berzenkedünk, mert ugyanez a Bartók-idézet olyan megtorlásokra adott alkalmat, melyeknek Bartók maga is áldozatul esett. (Gondoljunk arra, mennyivel kegyesebb volt Bánffy Miklós a táncjátékokhoz, mint az ötvenes évek kultúrdiktátorai!) A sokszor, sokféle színezetű mozgalom által idézett Bibó István gondolatait nem lehet senkinek kisajátítani. Amit 1936-ban mondott, ma is üdvözölhetjük. A magyarsággal kapcsolatos külföldi tévképzetekről, hazánk külföldi megítéléséről így ír: „Ahhoz, hogy ez a szó, »magyar«, az emberi mivoltnak egy önmagában zárt és harmonikus színét és fonákját jelentse, nem a többi emberiséggel, a külfölddel szemben való állásfoglalásunkat kell megváltoztatnunk, hanem itthon kell kultúrává, stílussá és szellemmé tennünk mindazt, ami ma lehetőség és őserő.” Bibó - Sándor Iván által a legtöbbet idézett szerző - segíthetne nekünk abban is, hogy a zsidókérdéssel reálisan szembenézzünk. 275
