Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

más szempont, mint hatása az Új Forrás születési körülményeire. Ami viszont-röviden fogalmazva-kétségkívül pozitív volt. A hatvanas évek közepén többnyire már az „aki nincs ellenünk, az velünk van” kádári formula divatozott, és a szellem embereivel kapcsolatban is ez a taktika és stratégia járta. Havasi - „tősgyökeres”, már huszonéves korától pártmunkás lévén - ennek az elvnek a jegyében megyei első titkároskodott. És még valamit fölismert (vagy fölismertettek vele) és szorgalmazott: ha már oly jelentős ipara, bányászata, sőt mezőgazdasága (Bábolna!) is van Komárom megyének; nem kulloghat megalázó módon nagyon hátul a „pozitív szellem”: a társadalomtudományok, de talán még az irodalom sem. Kedvenc példázata volt a bányász hagyományokhoz kötődő, ám valódi értékeket is fölmutató itteni, tatabányai képzőművészet, továbbá a néptánc és a szimfonikus zenekar; mondván: miért nem tud mindezekhez fölzárkózni, „felnőni” az irodalom is? (Havasi Ferenc a gyakorlatban elég határozottan érvényesítette tágasabb, igaz, szigorúan politikai jellegű szemléletét. Az ő idején jött létre az oktatási igazgatóság, a közvéleménykutató csoport, valamint a megyei pártarchívum is.) KB-tag lévén, Havasi Ferenc nem egyszer forgolódott „politikai értelmiségi” és szakértelmiségi körökben is. Jóban volt például az akkori kulturális miniszterhelyettessel, Aczél Györggyel, rajta keresztül - megint csak példaként - milyen érdekes: Ascher Oszkárral is, eredendő politikai affinitása mellé a kulturális ügyekben - minden bizonnyal - e körökből szedte össze a további muníciót.

Havasi persze nemcsak a megyéért, de az örökös identitászavarral küszködő, területileg széttagolt munkásvárosért, a megyeszékhelyért is felelős volt. Ráadásul Kádáréknak sem volt mindegy, hogy Tatabánya mivé lesz, hogyan fejlődik, milyen „légkör”-ben él. A város mindenkor védettséget, támogatást élvezett az MSZMP legfelső vezetőinek körében, mindig voltak „odafönt” befolyásos jóakarói.

Havasi „agit.-prop.” osztályvezetője a helyi, a megyei kulturális életben legendás (másfelől: hírhedett) aktivitású és eltökéltségű Steiner Tibor volt, aki a jól bevált kézi vezérléssel és a gyakori négyszemközti tárgyalásokkal viszonylag rövid idő alatt realizálta nagyfőnöke még nem is egészen konkretizálódott óhaját: egy önálló, a megyei tanács költségvetésében helyet kapó, évente háromszor megjelenő megyei kulturális antológia, helyi szemle létrehozását. Az idő (a hatvanas évek vége) minden tekintetben kedvező: a „húzd meg - ereszd meg” központi

22