Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

I. rész. Az első évtized (amelynek - természetesen - úgyszintén voltak előzményei)

politizálás hatalmi játékaiban az utóbbi gesztusrendszer kezd elterjedni (némiképpen a Csehszlovákia elleni invázióról is elterelve a belhoni figyelmet); a kulturális élet különböző szektoraiban is határozottan érezhető némi enyhülés. (Kecskemét: létrehozzák a Forrást, Szeged: hamarosan Ilia Mihály lesz a Tiszatáj főszerkesztője, Budapest: megkezdődik a Németh László-életműkiadás stb.)

Steiner Tibor az egész problémacsomagot átpasszolta a tatabányai Fő (akkor tájt „Szabadság”) tér másik oldalára: a megyei tanács művelődési osztályára. Legyen az övék az adminisztráció és - természetesen - az anyagi teher is. Azután a leendő felelős szerkesztőt is ő jelölte ki: nem a tulajdonképpeni ötletgazdát, ámde „megbízhatatlan” újságírót, Gombkötő Gábort, hanem a kézben tartás szempontjából közelebb lévő hivatalnokot, a megyei tanácsi művelődésügy harminckilenc éves szak- felügyelőjét: a francia-magyar szakos tanárt, Payer Istvánt. (Aki persze először tiltakozott a számára akkor még idegen tevékenység ellen; de hát a munkahelyi és a pártfegyelem nem engedett kibúvót.)

1968-at írtunk ekkor. Beköszöntött az „új gazdasági mechanizmus”. És elkezdődött a születő megyei antológia első számának az anyag- gyűjtése is. (Annál is inkább, mivel megyei pártbizottsági határozat írta elő a Tanácsköztársaság 50. évfordulójának méltó helyi megünneplését.)

És 1969 tavaszán meg is jelenik a Forrás (sic!) című Komárom megyei antológia 1. száma.

*

1969 végén azonban mintha túlságosan is türelmetlen lenne a szerkesztőség (vagy talán a gyors, „pozitív visszajelzés”, visszaigazolás szorongató szükségessége - parancsa? - jelentette a fő okot?); már a harmadik (!) megjelent antológia-szám után „közvélemény”-kutatásra kerül sor (meglehetősen kétes szociológiai hitelességgel). Az erről közreadott értékelés-összefoglalás (1970/1. sz.) mint szöveg maga is sietősen „kipipált” feladatvégrehajtás eredménye, és eléggé nyilvánvaló az önmegerősítő és Önbiztató célzata is.

Az első évfolyam után Olvasóink véleménye

Antológiánk harmadik számában kérdőívet talált az olvasó. Ebben a szerkesztő bizottság azt kérte, ki-ki mondja el véleményét kiadványunkkal kapcsolatban:

23