Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

IV. rész. A késő Kádár-korszak éveiben

és a megyei könyvtár eme új, a magyar sajtó mai világában egyedülálló kapcsolatából szerencsés újrafogamzással az eddiginél szellemi minőségében is jobb, érdekesebb, frissebb folyóiratot tudunk az olvasók kezébe adni.

Nem utolsósorban Komárom-Esztergom megye és Tatabánya város kulturális-szellemi életének egyik meghatározó elemeként, színeként; s ugyané régió szellemi presztízsének emelőjeként - országszerte s a határainkon túl egyaránt.

Remélem, sőt hiszem, hogy megyei önkormányzatunk is hasonlóképpen gondolkodik.

(Új Forrás, 1990. 6. sz. [dec.] 3-4. 1.)

Persze, sok biztatást is kapok, többek között Holló András kedves, játékos, „kedvcsináló” versét, és Vekerdi László összefoglaló-elemző szép tanulmányát az Új Forrás második tíz esztendejéről (amely írás a T. Sáray Szabó Éva által szerkesztett Új Forrás repertóriumban jelent meg 1990-ben).

Holló András: Játékos kedvcsináló

Monostori Imrének

Tekerd ki a bánat nyakát, ha nagyon riszálja magát; köpjed szemközt, rúgjad seggbe, ne vedd be a kegyelembe; mondjad neki: „Gyatra vacak, nem dúlod föl nyugalmamat, nem mardosod a lelkemet, tó fenekén van a helyed!”.

Tekerd ki a kulacs nyakát, ha nagyon kelleti magát; kostold meg, hogy mi van benne, milyen pálinka, vagy cefre; mondjad neki: „Kedves lőre, névnapra és esküvőre, rossz napom és ünnepnapon te legyél a védangyalom!”.

222